Már korán sötétedett, mivel még csak december vége volt.
A diákok csak 7 óráig lehettek távol a klubhelységtől, ezért Jamie úgy döntött, hogy sétál egyet.
Odakinnt szakadt a hó.
Kiment az udvarra és Hagrid házán akadt meg a pillantása. A kis kunyhó kéményéből fekete füst gonolygott, a kis ablakokon pedig gyenge fény szűrődött ki. Jamie közelebb ment a házhoz és kopogtatott az ajtaján.
Benntről egy erős hang szólt ki:
- Ki az?
- Jamie vagyok!
Hagrid ajtót nyitott.
- Hát te mit csinálsz itt ilyen időben? Gyere gyorsan be, mielőtt még itt megfázol nekem! - tessékelte be látogatóját.
- Köszi. - mondta Jamie és leült a kerek asztalhoz.
- Mi történt veled? Szomorúnak láttszol. - kérdezte az óriás és letett egy hatalmas csésze kávét a lány elé.
- Seeeeeemmi.
- Na! Gyerünk! Tudod, hogy nekem elmondhatod!
- Tényleg Hagrid! Jól vagyok!
- Háááát! Ez nem volt túl meggyőző. Na jó! Egyezzünk meg valamiben! Ha kitalálom elsőre, hogy mi a baj, akkor elmondod?
Jamie bólintott.
- Oké! Szóval nem tévedek ha azt mondom, hogy egy fiúról van szó ugye?
Jamie elmosolyodott.
- Nem Hagrid! Nem tévedsz!
- Eltaláltam? Nahát....persze ha nem akarod nem kell ám elmondanod. Nem gondoltam, hogy egyszerre kitalálom. - mondta Hagrid zavartam, majd Jamie válaszára mégis felcsillant a szeme.
- De! Elmondom! - kezdte a lány - Az a helyzet, hogy Siriusról van szó. Összevesztünk még karácsony előtt. Aztán szentestére ugye hazautaztam és képzeld ő utánam jött. És ott töltötte a családunkkal az estét.
- És miért vesztetek össze? - kíváncsiskodott Hagrid.
- Mert megcsalt.
- Nem mondod komolyan? Sirius? Ezt el sem hiszem róla.
- Én se hittem, míg az ő szájából nem hallottam.
- De mégis mikor és miért?
- Van egy csaj, aki folyton rajta lóg és valójában ezért is vesztünk össze. Aztán később, mikor kibékültünk elmondta, hogy megcsókolta, mert annyira maga alatt volt a szakítás miatt.
- Akkor végülis nem csalt meg, hiszen akkor szakítottatok. Nem?
- De igen! De hát már annyiszor szakítottunk előtte is. Gondolhatta volna, hogy megint összejövünk úgyis.
- Akkor meg most is összejöhettek! - mondta Hagrid.
- Nem! Mi csak barátok vagyunk és jó ez így.
- Hát ahogy gondolod. Én azért drukkolok nektek. Olyan szépek voltatok.
- Oké. De most mennem kell. Elszaladt az idő és 7 óra előtt még vacsoráznom is kell.
- Várj csak! - szólt Hagrid - Majdnem elfelejtettem.
Egy kalitkát húzott elő az egyik szekrény mögül, benne egy csodás szürke bagollyal.
- Boldog szülinapot! Tudom, hogy még két nap van addig, de a szilveszteri bulitokon úgyse találkozunk.
- Köszönöm Hagrid. Ez csodálatos. - mondta Jamie meghatódva. Hagrid emlékezett arra, hogy Jamie mennyire szerette előző baglyát, aki sajnos már nagyon öreg volt és tavaly év végén elpusztult.
Miután elbúcsúzott Hagridtól, a Bagolyház felé vette az irányt, hogy helyet keressen új kis kedvencének.
Már éppen a bejáratnál állt, mikor hallotta, hogy valaki bennt éppen odahív egy madarat magához.
Benézett és meglátta Siriust. Egy pillanatra elállt a lélegzete. Még itt is összefut vele.
- Szia! - köszönt halkan a fiúnak és a terem túlsó végébe ment.
- Szia! - köszönt vissza Sirius. A hangja szomorú volt, de mostanában ha Jamiehez beszélt mindig az volt - Szép a baglyod. Most kaptad?
Jamie nem akarta elárulni, hogy miért is kapta, jobb ha Sirius nem tudja, hogy 2 nap múlva születésnapja lesz.
- Igen!
- Hol jártál? - kérdezte a fiú látva Jamie kipirult arcát és a haján lévő hópelyheket.
- Csak sétáltam és gondolkoztam. - válaszolt tömören remélve, hogy éreztetni tudja, hogy nem szeretne tovább erről beszélni.
Sirius ismerte már annyira szerelmét, hogy tudja, hogy nem akar erről beszélni.
- Jó! Én megyek is! - mondta és útjára engedte a baglyot, aminek a lábára egy levetel csatolt - Szia!
- Szia! - köszönt el Jamie is.
Hiányzott neki a fiú, egyre többet gondolt rá, főleg most a szülinapja környékén.
Kicsit rosszul esett neki, hogy nem lehet vele együtt boldog.
Elindult vissza a kastélyba. Sietett keresztül az udvaron, mikor lépteket hallott maga után.
Jamie megállt és a léptek is elhallgattak. Hátrafordult de nem látott semmit sem a korom sötétbe.
Megrázta a fejét, mintha azt a gondolatot akarta volna elhessegetni, hogy valaki követi.
Visszafordult és a szívéhez kapott ilyedtségében, ugyanis egy feketébe burkolózó ember állt alig egy méterrel előtte.
- Mit akarsz? - kérdezte Jamie idegesen.
- Én csak...csak szeretnék beszélni veled! - válaszolta a fiú.
- Regulus. Én nem szeretnék beszélni veled! Kérlek engedj el! - mondta a lány, mikor a fiú megfogta a csuklóját és nem engedte továbbmenni.
- Kérlek! Csak egy perc.
Jamie nem szólt semmit, így Regulus folytatta mondanivalóját.
- Én...én nagyon sajnálom. Miattam történt minden. De ugye tudod, hogy fontos vagy nekem?
- Tényleg? Még nála is fontosabb? - kérdezte Jamie szemrehányóan kihangsúlyozva a "nála" szót.
A fiú lehajtotta a fejét.
- Most nem erről van szó.
- De nagyonis erről van szó. És ezentúl szeretném, ha kerülnél, ugyanis nem szeretném megint e gyengélkedőn végezni. - mondta Jamie és kiszabadult Regulus szorításából és elkezdett futni, egészen a klubhelységig.