6. fejezet
A beosztás

Harry szíve nagyot dobbant, mikor meghallotta az ismerős hangot. Most érezte igazán, hogy hazaért. Leszálltak a vonatról és rögtön meglátták az bozontos, őszes hajú óriás barátjukat, Hagridot. A férfi arca piros volt az ősz hidegtől, és valamennyit talán fogyott is, mióta Harryék nem látták.
Levelezett velük, de személyesen 19 éve nem találkoztak.
Az óriás szeme elkerekedett, mikor meglátta az ismerős arcokat. Harry hatalmas mosolyt küldött felé, majd mindent maga után hagyva odasietett Hagridhoz és átölelte.
Az óriás férfi nagyon meglepődött...szólni sem tudott, csak egy hatalmas könnycsepp gurult végig öreg, ráncos arcán.
- Harry! Te... te vagy? Mit keresel...hogy kerülsz... - Hagrid csak dadogni tudott.
- Itt fogok tanítani Hagrid! - mondta Harry boldogan.
Az óriás nagyon megörült, majd mikor hátrébb meglátta Ront és a többieket odament hozzájuk, jópár elsőst felborítva.
Megölelte őket. Nagyon örültek egymásnak.
- Nahát...- mormogta Hagrid elkerekedett szemekkel Harry mögé nézve.
Mindenki hátrafordult és Albusra néztek. A kisfiú ijedt szemekkel meredt az óriásra.
- Hagrid...ő itt Albus.. a fiam... - mondta Harry.
- Mintha csak téged látnálak Harry! Az arca, a haja, még a szemüvege is... és..és a...
- Igen... a szeme... - fejezte be Harry a mondatot.
- Igen! Most mennem kell - kapott a fejéhez Hagrid - az elsősöket kell vinnem. Velem jössz kisember? - kérdezte Albust.
Al csak bólintott, de még mindig nagyon izgult és nem mert senkihez sem szólni.


Albus és Rose csónakkal ment az iskolába. A többiek pedig fogatokkal. Harry tudta, hogy már nem csak ő az egyetlen, aki látja a thesztrálokat, hanem Hermione, Ron és Ginny is.
- Ez tényleg ilyesztő. - szólalt meg mellette Neville - Minden évben látom őket és már ültem is rajtuk, de akkor is borsózik a hátam, ha rájuk nézek.
- Mit néztek apa? - kérdezte kíváncsian Lily.
- Semmit kicsim...gyere... szalljunk fel. Majd felrakta a csomagokat a kocsira, felültek és a fogat elindul az iskola felé.
Harry már alig várta, hogy átlépje ismét a küszöböt.
Pár perc múlva oda is értek. A Roxfort semmit sem változott. Ugyan az a külső és a belső is.
Harry érezte, hogy hazaért.
Megálltak a folyosón a nagyterem előtt, mikor egy szellem suhant el mellettük. Az hátrafordította a fejét, nem mást, csak a fejét. És elkezdte fürészni az érkezőket.
- Helló Nick! - szólt Harry.
- Harry Potter? - kérdezte elképedve Félig Fejnékküli Nics, a Griffendél ház szelleme.
- Igen! Jó, hogy látlak.
- De hát mit kerestek itt?
- Én itt fogok tanítani, és McGalagony azt mondta, hogy hozhatom a családot is. - mondta, majd Ginnyékre mutatott.
Ekkor megérkezett McGalagony és köszöntötte Harryéket, Nick pedig tovább ment.
- Jó estét igazgatónő! - köszönt Harry.
- Jó estét! Jöjjenek velem kérem... beszámolok önöknek.
Majd McGalagony felkísérte Harryéket a hálószobájukba, elmondta nekik, hogy nem tudni még semmit a fenyegetésről, csak annyit, hogy be akarják zárni az iskolát.
Mielőtt elköszönt tőlük, elmondta, hogy negyed óra múlva kezdődik a lakoma és a beosztás, majd kiment a szobából.
Hugo és Lily elaludtak. Ginny, Ron, Harry és Hermione együtt indultak le a nagyterembe.

Már a tanári asztalnál ültek, mikor megérkeztek az elsősök.
McGalagony beszéde volt soron, amiben elmondta a szabályokat, és bemutatta Harryt, mint az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt.
Mikor erre sor került, a diákok azonnal elkezdtek sugdolózni... És Harry megint a régi önmagát érezte, amikor minden tanuló a háta mögött sugdolózott és kibeszélte mindenki. De ez most valahogy mégsem zavarta.
A beszéd után következett a beosztás.
Sok kis ismeretlen után végre egy ismerős arc...Luna és Neville kislánya.
Kiderült, hogy a neve Alice Longbottom. A kislány a hollóhátba került, csakúgy, mint annak idején az édesanyja. Harry Nevillre nézett, aki büszke volt a lányára.
Majd egy tejfölszőke kisfiút szólítottak, Scorpius Malfoyt, Draco Malfoy fiát. A süveg még rá sem került a fejére, de már elkiáltotta magát:
- Mardekár!
A kisfiú nagyon ürült a döntésnek, és a mosolya emlékeztette Draco mosolyára, amikor annak idején őt osztotta be a süveg.
Aztán Rose jött a sorban. Hermione és Ron nagyon izgultak. Mikor megszólalt a süveg Rose fején, a kislány összerezzent. Ez megint emlékeztette Harryt arra, amikor Ron fején volt a süveg 26 éve.
Majd felkiáltott:
- Griffendél!
Harmione és Ron megkönnyebbült arccal felsóhajtottak.
Majd kimondták a nevet, mire Harry annyira várt:
- Albus Potter!
Ismét sugdolózás támadt a teremben. Ginny megszorította Harry kezét.
A Teszlek Süveg Al fejére került. Eltelt legalább 2 perc, mire a süveg megszólalt:
- GRIFFENDÉL!
A tömeg újjongásba tört ki. Harry és Ginny megölelték egymást! Nagyon örültek, hogy fiuk is Griffendéles lehet.
Albus nagyon jó kedvű volt, ránézett az apjára és fülig érő mosolyra húzódott a szája.
A lakoma után Harry odament Albushoz és gratulált neki. Albus kicsit közelebb ment az apjához és a fülébe súgta:
- Azt kértem tőle!
Harry rámosolygott és megsimogatta a fejét. Majd miután Rose magával rángatta volna, a kisfiú odakiáltott az apjának:
- És azt mondta, hogy olyan vagyok mint TE! És én mondtam, hogy örülök neki.
Harry szíve nagyot dobbant, most érezte igazán, hogy mennyire fontos neki ez a kissrác.
Majd Ginny után ment, és együtt mentek fel a hálószobába aludni.