2. fejezet
Ismét az Odúban

Eközben egy pici kislány az Odú konyhaablakának nyomott orral kémleli az eget. Majd aggódó szemekkel fordul egy magas vörös hajú férfihez.
- Apaaaaa - szól a kislány - Miért nem jön már a levelem?
- Nem tudom kicsim, biztos eltévedt a bagoly. - válaszolta a férfi. - Emlékszel Hermione...Errolra? Tudod a szédült bagolyra...mindig nekiment az ablaknak.
- Kié is volt az a bagoly? - kérdezte Hermione.
- Az enyém! - felelte büszkén a férje.
- Hát igen Ron...lökött volt...nem is hiába mondják, hogy az állat hasonlít a gazdájára. - viccelődött Hermione. Majd a mosogató felé fordult.
- Nagyon vicces vagy szivem. - mondta Ron, majd odament Hermionéhoz és megcsókolta.
- Jön egy autó! - kiált fel egy pici fiúcska a nővére mellett az ablakban.
Ron és Hermione is odamentek hozzájuk és kinéztek az ablakon.
- Ezek Harry-ék lesznek. - szólt Hermione, majd megfogta Hugot, Ron pedig Rose-t és kimentek az Odú udvarára.

Pár másodcerc múlva leparkol az autó és kiszáll belőle a Potter család.
- Sziasztok! - köszön Hermione és ad egy puszit Harrynek és Ginnynek is. - Nahát! Milyen nagyok vagytok már. - fordul a gyerekekhez - És várod már az iskolát Albus?
- Igen...de úgysem vesznek fel. - válaszolta szomorúan.
- Mi az, hogy nem vesznek fel? - szólt közbe Ron.
- Tudod Ron, Al még nem kapta meg a levelét a Roxfortból. - mondta Ginny.
- Ez furcsa... Rose se kapta még meg...először arra gondoltunk, hogy talán valami szédült bagoly hozta és eltévedt valahol...de így most más a helyzet.
- Ez télleg furcsa. - szól Harry.
Mindannyia bementek a házba és leültek a konyhában. Pár perc múlva egy idős vöröses őszes hajú asszony jött le a lépcsőn.
- Mrs. Weasley! - szól Harry, majd feláll, hogy köszöntse az asszonyt. Ginny is így tett. Majd az asszony a most érkezett három unokájához fordult és megölelte őket.
- Annyira örülök nektek. - szólt Molly. - Nem vagytok éhesek? Összedobok gyorsan valami ebédet.
- Köszönjük Mrs. Weasley, elfogadjuk. - szólt Harry, arra gondolva, hogy mennyire szereti az asszony főztjét.
Majd elővette a pálcáját és suhintott vele a tűzhely felé, majd ott minden elkezdett mozogni és az edények hozzáláttak a főzéshez.
- Mintha csak tegnap lett volna mikor Ginny leszaladt a lépcsőn, és elakadt a lélegzete, mikor meglátta Harryt. Emlékeztek? Pont annyi idős volt, mint most James. - szólt Mrs. Weasley.
Ginny és Harry egymásra mosolyogtak és még jobban átölelték egymást.
- És azok a napok... - folytatta Molly - mikor Ron minden újságot eltüntetett, amiben az a Hector Krub volt...
- Anya...az Victor Krum! - szólt közbe Giny.
- Na igen, igen...úgyis értitek...szóval Ron minden olyan újságot eltüntetett, csak azért, hogy az épp itt tartózkodó Hermione ne lássa meg.
- A mai napig ezt csinálja Mrs. Weasley. -szólt Hermione.
- Honnan tud...mármint ez nem igaz. - mondta Ron. - Én nem tehetek róla, hogy már nem foglalkoznak Krummal.
- Dehogynem... minden újság tele van vele, hogy a régi csapatának az edzője lett. - szólt Ginny.
- Na jól van...váltsunk témát - vágott közbe Ron - szóval...a gyerekek levelei még nem jöttek meg az iskolából. Ez nagyon különös...én két héttel a tanávkezdés előtt megkaptam. Most meg mindjárt... 4 nap múlva iskola lesz.
- Négy nap! - kiáltott Mrs. Weasley. - És a felszerelést beszereztétek már a gyerekeknek?
- Még nem...úgy gondoltuk, hogy majd holnap együtt elmegyünk az Abszol útra. Renben van? - fordult Ron Ginny és Harry felé.
- Persze!
- Oké.
- Most pedig lássunk hozzá az ebédhez. - szólt pár perccel később Mrs. Weasley, majd mindenki elé tányérat varázsolt és az asztalra helyezett egy teli edény hagymalevest.
- Csendesen ebédeztek, majd a desszert közben egy bagoly röppent be az ablakon és Harry előtt szállt le.
- A Roxfortból jött? - kérdezte Albus.
- Igen!... De nekem címezték. - mondta Harry, majd kinyitotta a levelet. Abban egy ismerős kézírás fogadta.

Kedves Mr. Potter!

Szeretném meghívni az iskolánkba, hogy legyen ön a Sötét Varázslatok Kivédése tanárunk, mivel Lotus professzor nyugállományba vonult.
Ne ijesszék el az ön tanulási idejében megszokott szokások, ugyanis Lotus professzor a maga nagy tette óta itt tanított, tehát nem kell attól félnie, hogy valami történik magával, az úgynevezett SVK átok megszűnt létezni immár 19 éve.
Ahogy ismerem önt, nem hagyná kedves családját magára, ezért ha önnek megfelel, nyugodtan hozza magával őket a tanévre.
Ezúton felkérem a tudtommal ön közelébem tartózkodó Mr. Weasley-t, hogy csodás auror szakértelmével kísérje el magát és segytsen az iskolának.
(Természetesen Mr. Weasley családját is szeretettel fodajuk.)
Mr. Potter, nagy szükség lesz itt magára és tehetséges barátaira, ugyanis valaki be akarja záratni az iskolát, mert nem csak aranyvérűek a diákok és egyaránt a tanárok.
Nagy veszély fenyeget minket.
Kérem jöjjenek el és segítsék régi iskolájukat, ami sok szeretettel fogadja magukat.
Ezúton kérem, hogy a levelét semmisítse meg az elolvasás után, mert nem szeretném, ha illetéktelen kézbe kerülne.


Ui.: És ezúton mellékelem Albus Perselus Potter és Rose Weasley felvételi levelét a Roxfortba.

Köszönettel:
Minerva McGalagony

 
- Szerintem fogadd el! - szólt Ginny.
- De hát... - kezdi Harry.
- Szivem... ez nem mindennapi ajánlat...és veled megyünk ha akarod.
- Persze, hogy velem jöttök, ha elfogadom, de megint mi ez? Mi az a veszély? Azt hittem ennek vége lesz mindörökké.
- Rosszfiúk mindig is voltak, vannak és lesznek is Harry. - szólt Hermione.
- De hát van állásom... - mondta Harry.
- Ahogy nekem is! - szólt közbe Ron.
- Ron! Téged éppen azért küldenek oda, mert auror vagy. - mondja Hermione.
- Harry is az!
- Igen! Szerintem őt is azért hívják. Csak így duplán jól járnak vele. A világ legjobb varázslója az iskolában tanít, ugyanakkor védi is azt.
Majd pár perc csend következett, végül Harry megszólalt.
- Akkor megyünk. De csakis akkor, ha Ginny és Hermione megígéritek, hogy ha valami gond lesz, akkor nem akciózni fogtok, hanem a gyerekek és a saját biztonságotokra figyeltek.
Ginny és Hermione egymásra néztek, majd mindketten bólintottak.
- Rendben! Akkor válaszolok a levélre.