1. fejezet
Ismeretlen ismerős

Csodás napsütötte őszi reggelre ébredt egy aprócska zöldszemű, szemüveges fiúcska. Kinézett az ablakon és nagy izgalommal lefutott a konyhába, ahol már a család többi tagja az asztalnál ült.
- Miaz kicsim? Kidobott végre az ágy? - kérdezte egy gyönyörű, hosszú vörös hajú fiatal nő a fiát Albust!
- Na megjött már? - kérdezte.
- Még nem! - szól az apja.
- Nektek is ennyit késett? Lehet, hogy fel sem vesznek. - aggodalmaskodott a kisfiú.
- Már hogy ne vennének fel, ne butáskodj! Az egész családod a Roxfortban tanult! - szólt a nő.
- Különben meg az apánk megmentette a világot Voldemort-tól. Egy nagy tehetséget veszítenének el veled ha nem vennének fel. - szólt egy aprócska vörös hajú kislány.
- LILY! Ki ne mond mégegyszer ezt a nevet...főleg nem mások előtt! - kiabált rá az anyja!
- Ginny! Nyugalom! Van annyi esze!
- De Harry...
- És igaza van...nem akarnak elveszíteni egy tehetséges nagyszerű varázslópalántát! - vágott felesége szavába Harry - Ne aggódj! Biztos hamarosan megérkezik a leveled!
- Lehet, hogy nem vesznek fel...haha...én ilyenkor már régen megkaptam...
- James! Ne szekáld az öcsédet! - szólt rá idősebb fiára Ginny.
Majd mindannyian nekiláttak a reggelinek. Már majdnem végeztek is, amikor egy bagoly szállt be az ablakon és leült az egyik üres szék támlájára. Harry odament és elvette a levelet a bagolytól, majd kibontotta.
- Na??? - kérdezte Albus nagy izgalommal. - A Roxfortból jött?
- Nem. - felelte Harry. - Ron és Hermione írtak.

 
Kedves Potterék!

Nagyon régen találkoztunk, ezért arra gondoltunk, hogy meglátogathatnátok minket!
Mármint az Odút, mert mi jelenleg ott vagyunk a Weasley szülőknél.
Bill és Fleur is itt lesznek a lányukkal. Amúgy most lesz a 20. házassági évfordulójuk.
Reméljük eljöttök! Aztán a roxforti tanév első reggelén kikísérhetjük együtt a gyerekeket a vonatra!
Kérünk titeket, hogy írjatok vissza mielőbb.
Csókol titeket:

Hermione és Ron

- Na? Mit gondolsz? - kérdezte Harry Ginnyt.
- Persze...megyünk.
- Szuper...akkor írok is nekik.
- De hát...és ha addig nem jön meg a levél a suliból? Akkor mi lesz? Ha ideküldik...és mi meg nem leszünk itthon.
- Kicsim...a baglyokat nem megcímezik, mint a muglipostán a leveleket, hanem ahhoz és oda mennek akinek szól a levél tartalma. - nyugtatta Ginny Albust. Majd átölelte és nyomott egy puszit az arcára. - Most pedig indulj összepakolni!
Azzal Albus elszaladt. Harry Odament Ginnyhez, átölelte és megcsókolta.
- Fúúúúúúúj... - szólalt meg Lily az asztalnál.
- Kifelé kisasszony - szólt kedvesen Harry a lányához. A kislány kuncogva kiszaladt, és Harry megint megcsókolta Ginnyt.
- Ezt miért kaptam? - kérdezte mosohogva férjét.
- Mert szeretlek!
- Én is téged! De most induljunk, mert elkésünk.
- Útközben be kell néznem a Minisztériumba is. Sajnos vége a nyáriszünetemnek!
- Oké! - mondta Ginny, majd mindketten kimentek a konyhából.

*

Egy órával később már az egész család a kocsiban ült és a Mágiaügyi Minisztérium telefonfülke-bejáratánál álltak.
- Na! Ti maradjatok itt! 10 perc és itt vagyok! Csak le kell adnom Dean-nek egy jelentést. - szólt Harry.
- Oké! És mond meg neki, hogy puszilom. - mondta Ginny.
- Én is! - kiabált a hátsó ülésről a kis Lily.
- Te nem is ismered... - szólt rá James.
- Nem baj...akkor is.
- Apa! Nem tudnál megkérdezni valakit, hogy miért nem jött meg a levelem? - szólt halkan és szomorúan Albus.
- Kicsim...most nincs annyi idő, hogy....
- De! Megkérdezi a te kedvedért. - vágott közbe Ginny és Harryre bólintott.
- Hát persze... megkérdezem.
- Köszönöm! - csillant fel Albus szeme.
Majd Harry kiszállt a kocsiból és a telefonfülkéhez ment. Beszállt, majd pár másodperc múlva eltűnt.
- Héééé! Haggyátok abba a veszekedést! - szólt Ginny a két fiára.
- De azt mondja, hogy engem nem fognak felvenni a Roxfortba! - panaszkodott Albus.
- Dehogynem...ha James-et felvették, akkor téged is felvesznek.
- Meg engem is! - kiáltotta Lily. - Télleg! Én mikor mehetek már iskolába?
- Még két éved van addig.
- Olyan soooooooook! - nyafogott Lily.
Majd pár percig csendben hallgatták a rádióban a híreket. Ginny kiszállt a kocsiból levegőzni, mikor meglátott egy magas, szőke borzas hajú, jóképű férfit befordulni a sarkon. A férfi meglátta Ginnyt és mosolyogva felé vette az irányt.
- Helló Ginny!
- Szia! - köszönt bizonytalanul Ginny.
- Nem ismersz meg mi?
- Hát...ne haragudj, de nem.
- Hollóhátas voltam.
- Nem tudom... - felelte mosolyogva, zavartan.
- Ötödikben volt egy kis kalandunk...
- Ötödikben? Húúúú...akkor elég sok kalandom volt... - nevetett Ginny, majd összeszűkített szemmel kérdezte: - Michael Corner?
- Iggggggggen! - mondta a férfi és magához szorította Ginny-t.
Harry épp ekkor lépett ki a fülkéből és csak azt látta, hogy Ginny egy idegen pasival ölelkezik az utcán. Odament és mérgesen ránézett a férfire.
- Harry! De örülök neked is... Mi az DS találkozó van? Az előbb láttam Cho-t a másik utcában.
- Cho-t? - kérdezte Harry. Majd kitért a témáról Ginny mérges pillantását elkapva. - Szóval... te ki vagy?
- Te sem? Ginny sem ismert meg...pedig vele még jártunk is! - nevetett Michael.
- Ő Michael Corner, hollóhátas volt és DS tag. - mondta zavartan Ginny.
- Igen...és Ginny pasija is. - mondta Michael nagyképűen. - Télleg Ginny! Nem lenne kedved meginni valamit? Nosztalgiázhatnánk egyet.
- Haver...nem gondolod, hogy ez már pofátlanság? - vetette oda dühösen Harry.
- Mert? Miért? Csak kávézni hívtam...Mi van? A testőre vagy?
- Nem... A férje vagyok... meg a gyerekei apja... - majd Harry a kocsiba mutatott, ahol három kis fejet lehetett látni, mindhárom fejhez tartozott egy orr, ami az ablakra volt tapadva.
- Ohh... - nyögte ki Michael - bocs haver, nem tudtam.
- Oké! De most mennünk kell, mert elkésünk. - mondta Harry kissé megenyhülve.
- Igen... Hermione a végén még aggódni fog. - szólt Ginny.
- Hermione Granger? - kérdezte Michael - Megmondanátok neki, hogy puszilom és ha egyszer van kedve akkor megihatnánk együtt valamit.
- Oké! Majd megmondom neki. Ron, a férje és a két gyerekük biztos szívesen veled tartanak majd. - szólt Harry. És jól érezte magát, mert látta, hogy leeseik Michael álla.
- Weasley? - kérdezte Michael. - Ron Weasley a férje?
- Aha... - mosolygott Ginny. - Na jó...most télleg mennünk kell. - mondta majd beszálltak a kocsba. Majd elhajtottak Michael mellet.
- Ugye tudod hogy gonosz vagy? - kérdezte Ginny.
- Én? Ugyan miért? - kérdezte Harry, mintha semmit sem tudna.
- Meg féltékeny is.
- Te mit szólnál ha azt látnád, hogy az utcán ölelgetek egy ismeretlen nőt?
- Michael nem ismeretlen... Meg nekem már azt is elég volt látni, hogy hogyan felcsillant a szemed mikor kimondta Cho nevét.
- Ugyan már szivem! Tudod hogy csak téged szeretlek.
- Remélem is...mert különben ráduszítom Ront. - mondta nevetve Ginny. Majd a sarkon befordulva az Odú felé vették az irányt.