8. fejezet:
A büntetőmunka

Már reggel volt, a nap viszont nem sütött. Az ég felhős volt.
Lily kinyitotta a szemét. Egy ismeretlen szobában találta magát és egy szuszogó hangot hallott a fülében és a derekára nehezedő kezet érzett.
Megfordult és csak egy kócos fejet látott. Először arra gondolt, hogy az ő egyetlen hercege végre vele lehet, de utána eszébe jutottak az előző este történtek.
Ám ekkor valaki berontott a szobába. Lily gyorsan lehunyta a szemét és azt csinálta, mintha aludna.
- Ez meg mi? - kérdezte egy hang, Sirius hangja.
- Lily és James együtt aludtak? - kérdezte a másik hang, amelyik Remus- é volt.
- Úgy látszik! - válaszolta Sirius.
Ekkor Lily hallotta, hogy a szuszogás megszűnik a háta mögött, majd James mozogni kezdett.
- Nocsak Ágas! - szólt Sirius - Sikerült megszelidíteni a kiscsajt?
- Aha! - mosolygott James.
- Csak szeretnéd Potter! - hallotta Lily a saját hangját és ekkor mindenki rá nézett - Mégis mi a francért hoztál ide? Hogy képzelted ezt?
- Én csak...azért mert ott aludtál egyedül és....
- Mi és? Vannak lábaim is! És akkor meg mi van ha ott lent aludtam? Ha? - szakította félbe Lily.
- Lily én...
- Lily? Mióta vagyok neked Lily? Eddig Evans voltam!
- Kérlek bocsáss meg...
- Nem! Megmondtam! Soha többé ne szójl hozzám! - mondta, majd kirohant a szobából.
Mikor leért a lépcsőn a klubhelységbe mindenki őt meglepetten nézett rá. Vajon mit kereshetett Lily Evans a fiúk hálókörletében?
Lily nem foglalkozott velük, tovább ment a hálókörltükbe.
- Hol voltál? - kiáltott rá Jamie, ahogy belépett a szobáb - Már mindenhol kerestünk!
- Potternél! - válaszolta röviden Lily.
- Egész éjjel? - mosolgott Susan.
- Igen...de nem úgy, ahogy gondolod. - mondta a lány, majd mindent elmesélt nekik.
- De hát érthető, hiszen szeret téged Lily! - mondta Jamie.
- Akkor is így kell viselkednie?
- Te mit tettél volna a helyében?
- Nem t'om...talán nem ordítottam volna a helyébe és akkor el sem futottam volna!
- Na jó ez mondjuk igaz!
- Akkor ezt meg is beszéltük! - zárta le a beszélgetést Lily, átöltözött és lementek a klubhelységbe.
- Mit bámulsz? - ordított rá Lily egy elsősre - Tünés innen!
- De Miss Evans! - szólt McGalagony hangja a háttérből - Büntetőmunka! Mr. Potter-rel együtt. Elképesztő, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Miért kell az elsősöket zargatniuk?
Majd a tanárnő kiment a klubhelyságből.
- Na ez fantasztikus! - szólt Lily - Miért pont Potter-rel?
- Ez a sors keze! - szólalt meg Alice, aki épp akkor lépett oda a lányokhoz.
- Fogd be! Ez nem vicces! - mordult rá a lányra.

Néhány órával később Lily megjelent McGalagony irodája előtt a büntetőmunkára.
- Jó napot Miss Evans! Jöjjön utánam! - mondta, majd elindult a gyengélkedő irányába.
- Elnézést tanárnő! - szólt Lily - De mi lesz a dolgom a gyengélkedőn?
- Ön és Mr. Potter rendbe fogják tenni Madame Pomfrey gyógyszereit.
- Potter-rel kell lennem?
- Igen! Miért mi baj van vele?
- Semmi! - mondta Lily rosszkedvűen.
A gyengélkedőre érve Lily meglepődött mikor James-et már ott találta és javában pakolt. A tanárnő otthagyta őket, így ketten maradtak.
- Szia! - köszönt James.
- Mi van? Előbb jöttél a büntetőmunkára? Te? - mondta Lily undokul.
- Csak hogy neked kevesebb dolgod legyen és ne kelljen annyi időt velem töltened! - mondta a fiú szomorú arccal.
Lily ránézett, mert hirtelen azt hidte, hogy a fiú csak hülyéskedik.
De nem. Nagyon is komolynak tűnt.
- Te Potter! - szólt a lány.
- Igen Lily? - nézett rá James reménykedve.
- Sajnálom amit ma mondtam neked. Nagyon kedves volt tőled, hogy nem hagytál ott lent.
- Te sajnálod? Te? - kérdezte James, mintha nem hinne a fülének.
Lily bólintott.
- De Lily! Én rontottam el mindent...én voltam szemét veled. Meg sem hallgattalak. Hülye vagyok! Mindig mindent elrontok. De már mindegy! - mondta James szomorúan.
- Miért lenne mindegy... - mondta mosolyogva a lány, majd hozzátette - James?
- James? - csodálkozott a fiú, hogy nem Potter-t hallott.
- Ez a neved nem?
James mosolyogva bólintott. Közelebb ment Lily-hez, aki nem ellenkezett és megcsókolták egymást. Végre senki és semmi nem akadályozta meg őket.
Csak ott álltak a gyengélkedőn és azt akarták, hogy soha se kelljen elengedniük egymást.