7. fejezet:
Minden kiderül

Lily könnyektől égő szemekkel rohant a folyosón.
Nem tudta, hogy hova tart pontosan, csak futott. Igazából nem is érdekelte, hogy hova jut, csak senkivel sem akart találkozni.
Azt vette észre, hogy a hideg csípni kezdi az arcát. Már az udvaron járt, elfutott Hagrid kunyhója mellett, és már a Tiltott Rengeteg fái közt járt.
Nem gondolt bele abba, hogy veszélyes lehet, csak futott.
Hirtelen vad morgást és ágcsörgést hallott maga előtt.Majd a bokrok közt meglátott egy vörösen izzó szemet.
Lily elkezdett hátrálni, majd mikor véletlenül rálépett egy ágra az nagyot reccsent és a morgó vérfarkas előugrott a bokorból.
Lily felsikoltott és futni kezdett visszafelé.
Majd egy zöld villanást látott és a vérfarkas csaholása megszűnt. Lily előtt pedig feltűnt egy fekete alak pálcával a kezében.
Perselus Piton állt ott. Lily odament és reszketve megölelte.
- Megölted? - kérdezte sírva. - Te használtál egy főbenjáró átkot?
- Igen! De ilyeneken szabad használni egyenlőre, amíg a minisztérium be nem tiltja azt is! - mondta fintorogva az utolsó szavait.
- De hogy voltál rá képes? - csodálkozott Lily.
- Evans! - emelte fel a hangját Piton - Megmentettelek! Örülj neki!
Lily nem szólt semmit, majd mind a ketten visszaindultak az iskolához.

Nem sokkal később az udvaron meglátták Lily barátnőit Susant és Jamie-t és James-et meg Siriust.
Ilyedt arccal fogadták az érkezőket.
- Mi történt? - kérdezte James.
- Semmi közöd nincs hozzá! - válaszolt Lily.
James Pitonra nézett.
- Mit csináltál vele? - kérdezte.
- Én? Semmit! Mit gondolsz ha bántottam volna, akkor ilyen nyugodtan sétáltunk volna ide?
- Akkor meg mi történt? - kérdezte Sirius.
- Megtámadott egy vérfarkas! - mondta szipogva Lily.
- Igen! És én meg megmentettem Evans-t! - húzta ki magát Perselus.
- Hogyan? - kérdezte James és Sirius egyszerre és aggódó arcot vágtak.
- Hát hogyan...mit gondoltok? Hogy lehet megszabadulni egy olyan szörnyetegtől? - mondta Piton - Hát megöltem!
- Megölted? MEGÖLTED? - ordította James és behúzott egyet Pitonnak, aki felpattant és elszaladt.
- Te megőrültél Potter! - kiabálta vissza.
- Ezt nem hiszem el! Lehetetlen! - suttogta maga elé Sirius.
Susan és Jamie egymás karjaiba sírtak. James idegesen nézett az erdő felé, míg Sirius a kezébe temette az arcát.
- Megmondanátok, hogy mi a bajotok? - kérdezte Lily értetlenül.
- Mi a bajunk Evans? Hogy mi? - ordította James idegesen.
- Ágas! Nyugalom! Lehet, hogy nem is Holdsáp...
- SIRIUS! Te csak ne nyugtatgass engem! Érted? - ordított James, majd ismét Lily-hez fordult - Tudod mi a baj? Az, hogy...a te...a te drága Pipogyusz barátod megölte...megölte Remus-t!
- Mi? - kérdezte Lily - Az lehetetlen! Remus vérfarkas?
- Volt...igen az volt...
- James! Ne temesd már most! Mondtam már, hogy lehet, hogy nem ő volt az. Féregfark már itt lenne akkor. - szólalt meg megint Sirius.
- Na és ha őt is megölte?
- Ne beszélj hülyeségeket!
- Már értem! - szólt suttogva Lily - Animágusok vagytok! Tapmancs mint kutya, Féregfark mint patkány, Holdsáp mint vérfarkas és Ágas mint szarvas. - és az utolsónál Lily megfogta a nyakában lógó medált.
- Igen! Rájöttél végre? Eddig tartott az oks Lily Evans-nak, hogy rájöjjön? - mondta gúnyosan James.
Lily könnyes szemekkel nézett rá és így szólt:
- Épp azt csinálod, mintha az én hibám lenne.
- Miért? Ki másé?
- Ágas! Szerintem ne tegyél megint olyat, amit később megbánsz! - szólt Sirius.
James mintha meg sem hallotta volna, tovább beszélt Lily-nek:
- De igen Evans! A Te hibád! Meg a kedves Pipogyuszé. Miért kellett neked az erdőbe menned?
- Miért kellett neked akkor is gyanusítgatnod, aminek az eredménye képpen elfutottam és az erdőbe kötöttem ki! És tudod Potter most már tényleg túllőttél a célon! Ok nélkül gyanusítgatsz! Most is! - és az utolsó szavaival az erdő felé mutatott, ahonnan egy legyengül fiú támolygott kifelé társa hátán.
Remus és az őt segítő Peter jöttek.
- Legközelebb gondold meg, hogy mit mondassz! Aztán szólj! - mondta Lily és elindult sírva az iskola felé, majg hirtelen megállt - Vagy inkább tudod mit? Ne törd magad ilyeneken! Túl nehéz feladat lenne számodra. Túl nagy az egód! Szóval nem kell hozzám szólnod többet!
- Lily én... - kezdte James, de Lily közbevágott:
- Nem érted Potter? Soha többé ne merj hozzám szólni, se pedig rám nézni! Még csak ne is gondolj rám soha többé! Gyűlöllek! - fejezte be Lily és beszaladt az iskolába.
Majd a barátai felé fordult, akik mind őt nézték, de nem mertek megszólalni.
- Most meg mit bámultok? - szólt hozzájuk mogorván - Elszúrtam! Megint! És akkor mi van? Erről vagyok híres nem? - majd otthagyva mindenkit bevágtatott az iskolába, fel a klubhelységbe.

Ott csak egy embert talált. Egy lányt, aki báli ruhájában aludt és mellette egy nyaklánc hevert. Lily volt az. Elalut a klubhelységben. Mivel James nem akarta ott hagyni és felébreszteni sem, és a lányok hálókörletébe nem mehettek fiúk, mert védőátkok voltak, ezért megfogta a lányt és felvitte a szobájába. Tudta, hogy ma nem lesz senki sem, aki fel mer jönni hozzá a szobába aludni, mert ha valami baja van, akkor a többiek mindig egy üres szobában, vagy a klubhelységben alszanak. Letette hát Lily-t az ágyára és mellé bújt, majd szorosan átölelte.
Nem tudta, hogy a lány hogy fog reagálni, ha felébred, de ez most nem is érdekelte.
Sokáig nézte a lány arcát, majd őt is elnyomta az álom.