37. fejezet: Ellentétek
37. fejezet:
Ellentétek
Jamie még aznap legalább háromszor látta Regulust a távolban. Lehet, hogy eddig is itt volt, csak ő nem vette észre? Jamie-nek csak egy gondja volt a fiúval: amikor ránézett, mindig Sirius jutott az eszébe. Egyrészt azért, mert Regulus nagyon is hasonlított a bátyjára, másrészt meg azért, mert Jamie úgy érezte, hogy ha flörtöl a fiúval, akkor megcsalja Siriust. Egyszer csak egy éles hang szakította ki a gondolataiból. - Jamieeeeeeee! - a megszólított majdnem szívrohamot kapott, mikor meghallotta az ordítást. Mikor a hag irányába fordult, Lily áll mögötte - Mi a fene van veled? Már 2 perce futok utánad a folyosón és ordítom a neved. - Öhm...Semmi különös. - mondta Jamie halk hangon - Csak elgondolkodtam! Összevesztem Sirius-szal. - Már megint? Ez az elmúlt évben már legalább harmincszor megtörtént. - Na nem is tudom, hogy ki beszél? - játszott sértődöttet Jamie. - Jól van na! - Erről jut eszembe...Mi volt az a műsor reggel az előcsarnokban? - Milyen műsor? Óóó! Nézd csak ott van Susan! Menjünk oda! - terelte a szót Lily és már el is indult Susan felé, de Jamie visszarántotta. - Nem! Most mesélj csak! Mi volt ez az egész? - Semmi...Csak Potter megint nagyképűsködik és azt akarja, hogy minden körülötte forogjon. Elkezdett ordítani a folyosó közepén az egész iskola előtt, hogy szeret engem! Ez is azt jelzi, hogy azt akarja, hogy mindenki csak rá figyeljen. - Öhm...Lily! - kezdte Jamie - Szerintem ha azt ordítja a folyosón, mindenki előtt, hogy szeret téged, akkor az így is van! A nagy Potter nem járatná magát le így! Mert az neki lenne ciki. - Ugyan már Jamie! - Semmi ugyan már! Szeret téged és te is őt! Ha nem is akarsz most azonnal a nyakába ugrani, akkor legalább várd meg, hogy megváltozzon és ezt ki is mutassa. És ne ordítsd le rögtön a fejét, mikor hozzád szól. Hadd beszéljen! - Na jó! Megpróbálhatom. - egyezett bele a lány, majd elindultak a nagyterembe vacsorázni.
Mikor már majdnem odaértek, egyszer csak megszólította őket valaki. - Jamie! - a név tulajdonosa hátra fordult. Regulus Black állt mögötte. - Szia Regulus! Hogy vagy? - Azt hittem, hogy már elfelejtettél! Délelőtt köszöntem, mikor elmentél mellettem, de te rám se néztél. Idegesnek tűntél. - Jaj! Bocsi! Gondolom éppen a kedves bátyád húzta fel az agyamat! - Az lehet! Mindig könnyen megy neki! - mosolygott a fiú - Jut eszembe...nem sétálunk egyet kint? Jót tesz a friss levegő. Ha Sirius felidegesít, akkor én is mindig sétálok egyet. - Sirius a tesód? - szólalt meg Lily, aki eddig csak szemlélője volt a történteknek. - Aha! Ó! Bocsi! Engedd meg, hogy bemutassam neked Regulus Black-et. - mondta Jamie. - Szia! Én Li... - kezdte Lily. - Lily Evans! James Potter nagy szerelme! Tudom! És szia! - szakította félbe Lily-t Regulus. - Öhm igen! De nem vagyok Potter szerelme! - Ha te mondod! - védekezett Regulus, majd Jamie felé fordult - Nos Jamie? Akkor jössz? - Öhm...Oké! Mehetünk! Lily, sietek jó? És tedd azt amit mondtam! Vagyis ne tedd...vagyis...áááá mindegy! Majd jövök. - mondta Jamie és elment Regulus-szal.
Már egy ideje kint sétáltak és magukról meséltek. Milyen más! Nem olyan, mint Sirius! Kedves és figyelmes velem. Nem bunkó. - gondolta magában Jamie, miközbe fél szemmel a mellette sétáló Regulust halgatta.
- Már sötétedik! És még nem is vacsiztunk! Meg hideg is van! - mondta Jamie - Menjünk be! - Oké! De csak a te kedvedért! - mondta mosolyogva a fiú. Te jó ég! Ezt nem bírom ki! - gondolta Jamie - A mosolya! Áááá! Olyan, mint Sirius-é! Na jó! Nyugi Jamie! Csak nyugalom! Ő nem Sirius! Ne akard, hogy az legyen! Főleg nem így, hogy az öccse! Ők ketten két teljesen más ember! - Valami baj van? - kérdezte aggódva Regulus és Jamie elé állt. Már a kastély kapuja előtt álltak. Jamie ránézett Regulusra és megrázta a fejét, jelezve, hogy jól van. A fiú csak mosolygott rá, majd a vállára tette a kezeit. Jamie-t teljesen elvarázsolta a fiú. Regulus arca elkezdett közeledni Jamie arcához. mit művelek? Nem szabad! Sirius belehalna! - gondolkodott a lány - De kit érdekel az a féreg? Hát engem! Nem is szakítottunk, csak szünetet tartottunk. És amúgy is! Fiatal hozzám! Jamie elhajolt, mielőtt még Regulus meg tudta volna őt csókolni. - Ó te jó ég! Sajnálom! Én...én nem akartam! Bocsáss meg Jamie! kérlek! - mondta a fiú, szinte könyörögve. - Nem! Nincs semmi baj! Csak ez nekem nem menne! Úgy érzem, hogy vonzódom hozzád, nagyon is! De lehet, hogy csak a testvéred miatt. Nem tudom. Mert ti ketten teljesen más emberek vagytok, de mégis hasonlítatok. Szóval amíg nem tudom, hogy hol áll a fejem, addig télleg csak barátok legyünk. De ez el fog tartani egy jó darabig. - Oké! Rendben! Akkor barátok! Talán kibírom! - mondta mosolyogva - De azért bókolhatok nem? - Ezt el is várom tőled! - nevetett Jamie, majd elindultak a kastélyba. Mikor beléptek az ajtón, Sirius éppen akkor jött ki a nagyteremből. - Jamie! Beszélhetnénk? - kérlelte a lányt. - Nem! Most nem érek rá! Regulus-szal beszélgetünk. - mondta Jamie. Sirius megpillantotta Jamie háta mögött Regulust, aki kicsit le volt maradva a lánytól, mert illedelmes férfi létére ajtót nyitott a lányoknak, akik épp kimentek az udvarra. - Te ezzel mászkálsz? - kérdezte Sirius felháborodva - Tudod te, hogy ki ez? Vagy inkább, hogy mi ez? Ez egy... - NEM! Ezt fejezd be! Ő egy kedves ember. A te ellentéted, kedves, aranyos, figyelmes és nem bunkó. - De nem lehetsz vele...ő egy... - BLACK! Fogd be a szádat és tűnj el! - ordított Jamie. Ekkor ért oda hozzájuk Regulus, aki rosszallóan nézett a bátyjára. - Jó! De csak azért, mert szeretlek! Vigyázz magadra ez mellett! - mondta Sirius, majd a testvéréhez fordult - Te pedig ha bántani mered, esküszöm, hogy megkereslek téged és az egész bandádat és kiírtalak titeket. Sirius elment. - Ennek meg mi a baja? Mi az, hogy kiírt? - kérdezte Jamie. - Semmi! Az a mániája, hogy meg akarom támadni őt és a barátait! Teljesen megőrült. Most mennem kell! Még van egy csomó házim! - Oké! Én meg farkas éhes vagyok! - Holnap találkozunk! Jó éjt! - Neked is! Jamie és Regulus az ellenkező irányba indultak el. Jamie-t nem hagyta nyugodni a gondolat. Miért mondott ilyen Sirius a saját testvérének? Még soha nem látta ilyennek.
|