36. fejezet:
Regulus

Lily és James másnap reggel épp ugyan akkor értek le a nagyterem elé, ahol már sokan voltak.
- Öhm...Dumbledore félbeszakított minket és nem tudtuk befejezni a beszélgetésünket. - szólalt meg James.
- De! Szerintem meg befejeztük ezt a témát.
- De ne már...Én ezt nem szeretném ennyiben hagyni Evans!
- Potter! Nem! Ez le van zárva! - mondta Lily és továbbment.
- Részemről nincs levárva! - mondta James Lily után, szóval más vagyok a többiek előtt...gondolta James. Akkor most figyelj - Hallod Evans? - ordított a lány után. Már mindenki őt nézte.
- Potter! Ne üvölts! - szólt rá Lily.
- De üvöltök! Hadd tudja meg mindenki, hogy ez részemről nincs levárva! Harcolni fogok! Mert szeretlek Lily Evans! Érted? Szeretlek!
Az egész iskola őt nézte. A lányok nagy része bosszankodva nézett James-re, hogy mégis hogyan merészel szerelmes lenni. És főleg olyanba, akik nem ők.
- Miket beszélsz? - nézett rá összeszűkült szemmel Lily.
- Hallottad nem?
- Már megint csak a középpontban akarsz lenni.
- Ez hülyeség! - mondta James - Miért akarnék a középpontba lenni? Tegnap este sem volt ott senki sem, amikor ezt mondtam neked. Akkor mégis minek a középpontjába akartam lenni? Ha?
- Nem tudom! Én...csak...nem tudom. - nyökögte zavartan Lily és elrohant. Faképnél hagyta James-et és a bámuló diáksereget.

Jamie és Sirius eközben a nagyteremben ültek.
- Mit gondolsz...jó ötlet volt tegnap este otthagyni őket? Ketten? - kérdezte Jamie.
- Evans nem mondott semmit sem?
- Nem! Amikor visszaért, akkor már aludtam, reggel meg még ő aludt. James?
- Nem láttam még!
- Öhm... Bocsika Sirius! - szólalt meg egy hang a hátuk mögött.
Megfordultak és egy hosszú, göndör és vörös hajú lány állt velük szemben.
- Igen Carla?
- Mi lesz a mai sétánkkal? - kérdezte a lány szempilláit rebegtetve Sirius-ra.
- Öhm...később megkereslek és megbeszéljük. Oké?
- Rendben! - mondta a lány és hatalmas mosollyal elment, de előbb még küldött egy lenéző pillantást Jamie felé.
Jamie szemrehányóan nézett Sirius-ra - Ez meg mi a fene volt?
- Megpróbálom lerázni.
- Így? Ezzel? Ez nem lerázás! Hanem, "majdkésöbbtalálkozunkéakkorcseverészünk,vagymástiscsinálunk" beszólás volt.
- Ugyanmár!
- Nem! Semmi ugyanmár! Azt kellett volna mondanod, hogy itt a barátnőd és ő nem kell. Történt valami köztetek amitől ezt másképp látná?
- Öhm...hát...egy csók. Amikor nagyon ki voltam akadva, hogy kidobtál.
- Oh! - Jamie nagyon meglepődött - Akkor addig, amíg nem tisztázod vele ezt az egészet, addig köztünk sem fog történni semmi sem.
- Jamie...ne már.
- De! Már elegem van belőled Sirius Black! Szólj, ha meg tudsz változni! Én ezzel végeztem veled egy darabig! - mondta Jamie, felpattant és kiment a teremből.
Amint kilépett a teremből, beleütközött valakibe.
- Áuuuuu! - nyavalygott Jamie.
- Sajnálom! Ó! Bocsi! Tényleg! - mondta egy bársonyos hang fentről - Gyere! Segítek!
- Nem! Az én hibám! Tényleg sem..mi..ba...j! - mondta Jamie akadozva.
Ugyanis egy kis időre elállt a lélegzete, mikor észrevette a fiút, aki felsegítette.
- Siza!
- Sziaaa! Én---én tényleg nagyon sajnálom!
- Nem! Én vagyok a hibás! Regulus vagyok!
- Oh! Én pedig Jamie!
- Jamie Snow! Igen! Tudom!
- Tényleg? - Jamie nagyon meglepődött a válaszon, vajon honnan ismerheti őt ez a furcsa és jóképű idegen fiú.
- Aha! A báttyám egyfolytába rólad beszél! Hát most már így közelebbről nézve tudom is, hogy miért!
- Ki a báttyád?
- Most komolyan nem ismersz? Mindig is ilyen volt! Szerette titkolni a családját!
- Na! Mondjad már! Ki az?
- Sirius Black!
- Na neeeeee! Ezt most nem mondod komolyan ugye?
- De bizony! Sajnos!
- Te jó ég! Most mennem kell!
- Találkozunk később?
- Persze! - mondta mosolyogva Jamie és elment!
Nahát! - gondolta magában Jamie - Nem is rossz a kis-Sirius! Sőt! Kifejezetten....édes.