34. fejezet:
Lily újra önmaga

- Hol a fenébe vagy Lily? - suttogta maga elé James, mikor a sötét alagútba bororkált - Lumos! - mormolta halkan és a pálcájából fény tört elő, megvilágítva vele egy hosszú folyosót.
De rögtön el is oltotta, mikor hangokat hallott, az egyik elágazás felől.
Elindult a suttogás irányába. A szíve zakatolt.
Pár perc múlva meglátott két csuklyás fazont, akik Lily-vel szemben álltak.
- James hol van? az mondta, hogy itt lesz! - mondta nyafogó handon Lily.
- Potter átvágott téged! Minket küldött maga helyett. - mondta az egyik.
- Vagy pedig ti vágtatok át! James sose tenne ilyet! Szeret engem! És én is szeretem. - mondta Lily.
James azt sem tudta, hogy hol jár. Lily azt mondta, hogy szereti. De lehet, hogy csak a nyaklánc miatt.
- Túl okos vagy Evans! - mondta a másik.
Ez a hang nagyon ismerős volt James-nek.
- Haggyatok békén engem! - mondta Lily és hátat fordított a két csuklyásnak.
- Jól van! Menj csak! - mondta az egyik - Úgysem húzod már sokáig azzal a nyakadban - tette hozzá suttogva a másik, mikor Lily már hallóvávolságon kívül volt.
James mindennek szem- és fültanúja volt. Az utolsó mondatnak is.
Lily után osont.
Te jó ég! - gondolta - Előbb ér ki mint én! És meglátja Sirius-ékat.
- Petrificus Totalus! - mormolta, mikor meglátta Lily-t.
A lány jéggé fagyott. James odaállt mellé, letépte a láncot a nyakából és zsebre tette azt.
Majd gyorsan továbbfutott és mikor már elnyelte a sötét, kiolvasztotta Lily-t.
Lily azt sem tudta, hogy hova került. James a sötétből dobott feléje pár követ, hogy tudja merre kell menni.
Majd maga a fiú is futásnak eredt.

Eközben a Láthatatlannátévő Köpeny alatt...
- Te megcsókoltál! - csodálkozott Sirius.
- Az csak a pillanat hevében volt! - védekezett Jamie.
- Persze!
- De tényleg Sirius! Neked ott van a barátnőd! Neked most legyen ő a fontos! - tolta el magától a fiút.
- Carla nem a barátnőm Jamie!
- Na peeeeersze! Ott simogat, meg kísérget téged mindenhova.
- De tényleg nem! A csaj nem száll le rólam, nem tudom soha lerázni.
- A nagyterembe is ott simogatott téged! És nem védekeztél ellene!
- Csak vígasztalt! Mert elmondtam neki, hogy a lány, akit szeretek elhagyott! És nem szeret engem!
Jamie csak nézett Sirius-ra.
- A lány nem hagyott volna el, ha hülye módon nem hiszi azt, hogy megcsalod őt. És a lány az életénél is jobban szeret téged! - mondta neki.
Sirius elmosolyodott és megcsókolták egymást.
Ekkor rontott ki James a titkos ajtón.
- Hol vagytok? - suttogta.
- Itt! - mondta Sirius.
- Gyorsan engedjetek be! Liy mindjárt ideér!
James meállt a köpeny alá. Látta, hogy Sirius Jamie-t öleli.
- Nocsak! Ti megint együtt? - fúzta fel a szemöldökét.
- Aha! Psztttt! - mondta Jamie és az éppen a falból kimászó Lily-ra mutatott.
- Hol a medál? - kérdezte Jamie.
- Nálam! Elvettem tőle!
- Hogyan?
- Hosszú történet....majd elmondom.
- Oké!
Megvárták, míg Lily eltnik a sarkon, aztán ők is elindultak.
Visszamentek a hálókörletben egy titkos átjárón, így Jamie előbb az ágyában volt, mint Lily.

Másnap reggel Jamie mindent elmondott Lily-nek, az előző napi nyomozást kivéve.
- És hogyan szedted le rólam a nyakláncot? - kérdezte Lily.
- Öhm...Mikor elaludtál!
- Ohh! Értem! Akkor hát köszi!
- Ne csak nekem köszönd! Potter-nek és Sirius-nak is. - mondta Jamie.
- Ohhh... szóval te és Black megint együtt.
Jamie csak mosolygott.
- Potter-t ne említsd! A szeme elé se merek menni!
- Ó! Dehogynem! Legalább most látszott, hogy tényleg szereted!
- Én nem szeretem!
- Na persze! Menjünk enni!
- Oké!

A lányok lementek a nagyterembe.
James és Sirius már ott volt.
- Hello fiúk! - köszönt Jamie és egy csókot nyomott Sirius szájára.
- Hello! - köszönt James és Lily-re nézett, aki viszont nem nézett rá.
- Öhm...mi most elmegyünk sétálni! - mondta Jamie.
De valójában nem sétálni mentek, csak James-et és Lily-t akarta kettesben hagyni.
Lily szúrósan nézett a távolodó Jamie felé.
- Öhhh...te Potter! Minden csakis a medál hatására volt! Nagyon sajnálom és nem akartam!
- Oh! Értem! - szontyolodott el James.
- És tényleg köszönöm, hogy nem használtad ki a helyzetet. Csodálkoztam is rajtad.
- Ez csak természetes! A híres James Potter mégsem annyira bunkó.
- Bizony nem! És köszönöm, hogy segítettél.
- Egyszer azt mondtad valakinek, mikor a medálrajtad volt, hogy szeretsz engem...
- Az...biztos, hogy csak a medál hatása volt. Száz százalék!
- Ohhhh...oké!
- Na jó most mennem kell! Szia! - Lily felpattant és otthagyta James-et.
Nem baj! - gondolta magáben James - Már közel járok hozzád hercegnőm.