31. fejezet:
Miért is...?

Karácsony másnapján Lily-t Jamie keltette fel.
- Jó reggelt Lilylilililili! - kiáltotta a lány és rázuhant a csomagjaival együtt Lily ágyára.
- Jajjjj! Mi van? - kérdezte álmosan Lily.
- Nem is köszöntöd a legjobb barátnődet? - kérdezte csípőre tett kézzel Jamie.
- Szia! Hogy telt a szünet?
- Fantasztikusan! - mondta a hidegtől kipirult arccal Jamie.
- Nocsok! Szóval Black nem rontotta el?
- De nem ám! Nagyon kedves volt! Soha sem láttam még ilyennek. Egyszerűen zabálnivaló.
- És te meg ő megint...?
- Nem! Dehogy! Nem adom könnyen magam! - kacsintott Jamie - Öltözz fel! Farkas éhes vagyok.
LIly kikászálódott az ágyból, ismét felhúzott egy kihívó ruhakölteményt és a medált a nyakába akasztotta.
Hideg borzongás futott rajt végig. És valahogy felerősödött benne az a vágy, hogy most azonnal megkeresse James Potter-t.
- Az a medál meg honnan van? - kérdezte Jamie kerek szemekkel a medálra meredve - Gyönyörő. És most lehet, hogy hülyének nézel, de mintha világított volna.
- Hülyeséget beszélsz! - mondta közömbösen Lily - Gyere már! Nem azt mondtad, hogy éhes vagy?
Lily kiment a szobából, Jamie-t magára hagyva:
- Ennek meg mi baja lett hirtelen? - kérdezte Jamie magától.

Jamie csak a nagyterem elött érte utol Lily-t.
- Lily! Mi bajod van? Furcsán viselkedsz!
- Semmi! Hol van Potter? Látod valahol? - kutatta a szemével James-et - Szólj ha látod!
- Minek neked Potter? Ennyire összebarátkoztatok a szünetben? - viccelődött Jamie.
Lily szúrós pillantással nézett rá, egészen addig, amíg észre nem vette James-et Sirius-szal beszélgetni a Griffendél asztalánál.
- Ott van! - mondta sugárzó arccal.
Jamie nem hidt a szemének, mikor Lily odaszaladt James-hez és egyszerűen megcsókolta.
De úgy láttszik, hogy nem csak Jamie lepődött meg ezen, hanem mindenki más, köztük James Potter is.
- Mióta vagy te ilyen nyílt? - kérdezte James.
- Nem t'om! Hogy érted ezt?
- Soha nem szoktál ilyen lenni.

- Nem tudom! Így jól érzem magam!
- Akkor sincs veled minden rendben.
- Ha nem tetszik, akkor ne nézz rám Potter! - mondta Lily idegesen, majd felpattant és elment.
James utána akart menni, de az éppen ekkor odaérő Jamie megállította.
- Ülj le Potter és mesélj!
- Mégis mit? - húzta fel a szemöldökét James.
- Hogy mi van Lily-vel.
- Azt én is szeretném tudni. Tegnap óta tisztára megváltozott! Egyfolytába csókolgat mindenki elött és nem is zavarja.
- Ja! De gondolom téged sem zavar mi? - mondta a lány megvető pillantással.
- De! Kissé kezd zavarni, hogy ilyen furcsa.
- Ki kell derítenünk!
- Oké! Én megyek és megkeresem! - mondta James.
- Rendben!
James kiment. Jamie pedig kettesben maradt az eddig meg sem szólaló Sirius-szal.
Mindketten csendben voltak, végül Sirius szólalt meg.
- Szia! Mizujs?
- Semmi különös. Jó újra itt lenni.
- Aha! - Sirius kissé elszomorodott.
- Mi a baj? - kérdezte Jamie.
- Semmi! Csak gondolom jobb itt lenni, mint velem kettesbe mi?
- Nem! Én nem így értettem... - mondta Jamie és megfogta Sirius kezét.
Sirius ránézett a hatalmas fekete szemeivel. Jamie majd elájult. De amikor rájött, hogy mit csinál, azonnal elengedte a fiú kezét.
- Bocs! - mondta Sirius - Nem kellett volna.
- Semmi baj! - mondta kis mosollyal Jamie.
- Végülis miért is vesztünk össze?
- Te igazán tudhatnád! - mondta Jamie.
- Én nem csaltalak meg! Soha életemben nem csalnálak meg! Mindennél jobban...
- Ne! - szakította félbe Jamie - Ne folytasd! Most mennem kell!
Jamie felpattant és kiment a teremből.
Sirius vágyakozó szemekkel nézett utána és lehajtotta a fejét az asztalra.
Hirtelen egy kéz ért hozzá a vállához.