A következő napok és hetek gyorsan elteltek. A Tekergőknek a szokásossá vált büntetőmunkákkal, a lányoknak pedig a tanulással és a karácsonyi készülődéssel.
Lily és James senkinek sem beszéltek a csókról. Úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. James továbbra is próbálta meghódítani Lily-t a fellemzős dumájával, Lily viszont láttszólag nem nagyon foglalkozott vele. De csak láttszólag, mivel a belső hangja azt súgta, hogy csókold már meg. De lily ezt nem tette meg, mert nem akarta túl könnyen adni magát. Karácsony elött egy héttel a legtöbb diák hazautazott. Csak Lily, James, Sirius, Piton és Lucius, meg még pár stréber végzős maradt a kastélyban. A végzősöket nem nagyon lehetett látni egész nap, mivel ők még ilyenkor is tanultak.
Lily kint üldögélt az udvaron és egy levelet olvasott, amit a szülei küldtek neki.

Lily összehajtotta a levelet és a zsebébe tette.
- Na persze...a nagy szívdobogás mi? - mondta hangosan magának.
- Szívdobogás? - szólt egy hang mögötte - Bolond vagy Evans? Már magadban beszélsz?
- Potter! A szívrohamot hoztad rám! - mondta Lily és a szívére tette a kezét.
- Nocsak...szívdobogásod van? - kérdezte James mosolyogva - Csak nem miattam?
- De!
- Tényleg? Ha meglászt, akkor mindeg hevesebben ver mi?
- Nem. Csak megilyesztettél. - mondta Lily zavartan.
- Aha! Oké! Én megyek kajálni! Nem jössz?
- Most nem! Még válaszolnom kel egy levélre!
- Aha! Levél...szívdobogás! Biztos a pasidnak írsz nem? - kérdezte James kissé szomorúan.
- Nem! - sietett Lily a válasszal - Nincs pasim. Csak a szüleimnek írok. Ők beszélnek nekem a szerelemről, meg hogy jól válasszak - hadarta Lily, mintha elfelejtette volna, hogy kivel beszél - Mintha nem lennék így is összezavarodva a szerelemtől...Hiszen én totálisan be... - itt elharapta a mondatot, mert rájött, hogy kivel beszél.
- Igen? - kérdezte James.
- Öhm....Semmi! Most mennem kell! - mondta Lily és elrohant.
Te jó ég! Majdnem hülyeséget mondtam. Hogy szerethetném én őt? Pont őt? És a szívdobogás? Mert dobogott...nagyon is! Nem...az csak azért, mert megilyesztett! - nyugtatta magát.

Késöbb Lily lement a nagyterembe ebédelni. Mikor belépett az ajtón csak egy asztal volt a terem közepén. Az egyik végében pár végzős ült, középen Piton és Lucius, a másik felén pedig James egyedül. Ekkor Lily-nek nagyot dobbant a szíve.
Nem! Nyugi! Ez csak Potter! Ne dobogj már ennyire! - mondta magában.
Egy tanár sem volt a nagyteremben. Ekkor a végzősök felkeltek és jóllakottak kimentek az ajtón. Lily elindult az asztal felé, Piton és Lucius gonosz mosollyal néztek rá.
- Gyere Evans! Üjl le ide! - mondta Lucius és megragadta Lily kezét.
- Engedj el Malfoy! - mondta Lily.
- Nem! Azt mondtam, hogy ülj le!
- Nem hallottad mit mondott a hölgy, Malfoy? - kérdezte James.
- Ne avatkozz bele Potter! Nem tartozik rád!
- De! Nagyon is rám tartozik! Ha Lily-vel kötekedsz, akkor vele kötekedsz!
- Nocsak! A Potter-gyerek védi a szerelmét! Jujj! Milyen édes! - szólalt meg gúnyosan Piton.
- Te engem nem nevezel így! - mondta James és a már előreszegezett pálcáját meglendítette. Piton és Lucius elrepültem a terem másik végébe, majd vérző orral tápászkodtak fel és kirohantak a teremből.
Lily és James ketten maradtak.
- Köszönöm! - szólalt meg halkan Lily.
- Szívesen! - mondta James még mindig idegesen a menekülők után nézve.
- Tényleg komolyan gondoltad azt, amit mondtál? - kérdezte Lily.
James csak bólintott.
- Ennek nagyon örülök. - mondta Lily, odalépett James-hez és meg akarta puszilni az arcát.
Csakhogy James éppen ekkor akart ránézni és az arcrapusziból szájrapuszi lett.
Lily és James is elpirult.
- Most megyek! - mondta elfúló hangon.
- Oké! - mosolygott rá James - És ha megint belédkötnek, akkor csak szólj nekem.
- Rendben! - felelte Lily mosolyogva, mikor visszafordult az ajtóból.
Minden egybevág. - gondolta Lily - De hát ez akkor is hülyeség! Pedig dobog a szívem, és megvédett...megvédene bármitől. Ahogy anyu írta!