27. fejezet:
A fogadás

Délután Lily már a parkban sétált. Ma nem ment órákra, mivel még mindig sajgott a feje az ütéstől.
Nagyon hideg volt, mivel már december első hetei voltak.
Lily észre sem vette, hogy már sötétedik.
Ilyenkor mindig olyan korán sötét lesz. - gondolta magában - Be kellene mennem.
Mikor megfordul, hirtelen szembe találta magát Perselus Pitonnal.
- Perselus! Te mit keresel itt? A frászt hoztad rám! - mondta neki Lily.
- Téged kereslek Evans! - mondta a fiú.
- Tényleg? Mit akarsz?
- Hát...csak hallottam, hogy visszanyerted az emlékeidet.
- Igen! Hála isten!
- Aha...
- De gondolom nem ezt akartad. - mondta Lily.
- Nem! Valóban nem! Nem sétálunk egyet?
- Öhm...Kicsit hideg van. Nem lenne jobb odabent?
- Nem... Itt szeretnék beszélni veled!
- Oké! Akkor mondd csak, de siess, mert megfagyok.
- Rendben...Szóval csak azt akarom mondani, hogy... - és itt nem fejezte be a mondatot, hanem elkapta Lily fejét és megcsókolta.
- Mit művelsz? - szakította el magát Lily, az őt ölelő Piton karjaiból.
- Csak fogadtunk Potter-rel, hogy meg tudlak csókolni. - mondta a fiú közömbösen.
- Mi van? - Lily kezdett dühös lenni - Potter és te fogadtatok?
- Aha! És én győztem! - mosolygott önelégülten Piton.
- Ezt nem hiszem el! - mondta Lily.
- Akkor kérdezd meg tőle! Igaz biztos, hogy le fogja tagadni. Nézd csak! Ott megy!
Lily azonnal elindult James felé. Mikor odaért hozzá, szó nélkül megpofozta.
- Hogy merted ezt csinálni Potter? - ordított vele.
- Mit csináltam már megint? - mondta ijedt arccal.
- Még kérdezed?
- Igen, mivel fogalmam sincs, hogy mi a bajod.
- Kérdezd csak meg Piton barátodat!
- Piton barátomat? Isten ments! Mi van vele? Mit csinált?
- Nyert!
- Nyert?
- Igen! Megnyerte a fogadást! Meg tudott csókolni!
- Mi van? Milyen fogadást? És kit csókolt meg ki?
- Piton engem.
- Mi van? - kérdezte James dühösen - Megcsókolt? Téged?
- Aha! Te tudhatnád nem? Te fogadtál vele, hogy melyikőtök csókol meg előbb.
- Mi? Dehogy! Én soha!
- Persze!
- Lily! Figyelj! Én biztos hogy nem fogadnék ilyenben. Főleg nem Pipogyusszal. Másodszor pedig, ha én meg akarnálak csókolni, azt bármikor megtehetném.
- Óhh! Tényleg? Na nem mondd! - mondta Lily.
- De! Piton átvágott téged! Mert túl kiszámítható vagy!
- Tényleg? Akkor számítsd ki ezt is! - mondta Lily és megpofozta megint James-et.
- Tudtam, hogy ezt fogod tenni. - mondta a fiú - Mert...
- kiszámítható vagyok? - fejezte be LIly.
- Aha! - bólintott James.
- És ezt is kiszámítottad már? - mondta Lily és a kabátjánál fogva magához rántotta a fiút és megcsókolta.
Hosszan csókolták egymást, mikor Lily-nek beugrott valami:
Te jó ég! Mit csinálok? Megcsókoltam James-et! Én!
Gyorsan távolabb ment James-től és így szólt a mosolygó fiúra:
- Ne vigyorogj! Ez nem történt meg!
- De igen! Nagyon is megtörtént!
- Azt tudom fafej! De tegyünk úgy, hogy nem történt meg! Oké?
- Hát ez elég nehéz lesz! Nézd csak esik a hó! - mutatott felfelé a fiú - Ez egy jel nem?
- Nem! Nem az! Már éppen itt volt az ideje, hogy essen. December van.
- Aha! Ha te mondod!
- Én mondom!
- Oké! Most megyek, mert Tapmancs keres! Szia tündérkém.
- Szia!
Te jó ég! Megcsókoltam! És most meg úgy kell csinálnom, mintha semmi sem történt volna. De miért is? - gondolta Lily.