22. fejezet:
Lily-t megérinti a szerelem

A hosszas menetelés meg lépcsőzés után egy nagy terembe értünk, addig a csaj, ez a Jamie, vagy mi mindenről beszámolt nekem, hogy ki kicsoda, meg hogy mi hogyan működik.
De semmi sem rémlett. Az agyam tiszta lap volt.
- Hogy történt ez velem? - kérdezte hirtelen - Miért nem emlékszek semmire sem?
- Madam Pomfrey azt mondta, hogy beverhetted a fejed, mikor összeestél, vagy...vagy pedig...
- Vagy? - kérdeztem bátorítóan a lányt.
- Vagy pedig valamit ki akartál törölni az agyadból...és nem csak a valamit, vagy valakit sikerült, hanem mindent.
- De az hogy lehet?
- Varázslattal...de a tudatoddal is meg lehet csinálni.
- Ohh... Értem... De mégis mit akartam elfelejteni? Csak nem bántott meg valaki? Mondjuk egy..........pasi?
Ez a hatásszünet azért volt, mert megláttam valakit. Egy istent...na jó, csak egy pasi volt az. De egyszerüen megállt az eszem...a szívem a torkomban kalapált. Minden bajom volt.
Ezt a Jamie csajszi is észrevette és mosolygott.
- Mi van? - kérdeztem furcsán ránézve.
- Hát...nem is tudom...talán életed szerelmét bámulod? - mondta mosollyal az arcán.
Ekkor már a Black nevű fiú nem volt itt. Odament a sráchoz, aki miatt majdnem szívinfarktust kaptam.
- Mi van? Dehogy is? - védekeztem.
- Legalább ebben nem változtál! - mondta.
- Ezt hogy érted?
- Hát James Potter!
- Ki? - nem értettem, hogy mit beszél.
- A srác, akit bámulsz. James Potter, az én Lily Evans-em nagy szerelme.
- Ez nem igaz!
- Höhö! Amikor emlékeztél akkor is ezt mondtad. Amúgy ő volt az, akit szerintem el akartál felejteni.
- Miért? - kérdeztem. Majd a csaj zagyvált valami nyaralásról, meg csókról, meg valami Piton nevű emberről, de nem nagyon fiyeltem rá, mert a hercegemet néztem.
Te jó ég! Idejön! Az a Black izé idehozza! Ezt nem hiszem el!
- Hello Lily!
- Hello...izé...öhm...
- James Potter!
- Hello James! Sajnálom, de nem tudom, hogy ki vagy! - mondtam neki, pedig szívesebben mondtam volna, hogy életem szerelme vagy.
- Igen...hallottam róla. De Snow már biztos elmondott rólam pár dolgot!
- Ugyan mit: - szólt közbe szúrósan a hercegemre nézve a csaj.
- Jó...nyugi. Csak azt, például, hogy milyen tapló vagyok és hogy minden csaj értem van oda, köztük te is! - mondta nekem a srác.
- Nocsak Potter! Megváltoztál...a napokban nem voltál senkivel sem ilyen közvetlen... - mondta Jamie.
- Hát mert...öhm... - láccott rajt, hogy habozik - azt mondta valaki, nem tartozik rád, hogy ki volt az Snow, hogy aki nekem az életemnél is fontosabb, annak baja fog esni ezért maradjak távol mindenkitől, akit szeretek - itt rám nézett, húúú de édes...milyen szép szemei vannak...mindjárt elolvadok - Ezért távol maradtam mindenkitől. És most már tudom, hogy mi a baj! És már nincs semmi gond!
- Semmi gond? Semmi gond Potter? - ordított a csaj...ez tiszta elmebeteg, hogy bírtam én ezt eddig - Lily nem emlékszik semmire sem.
- Nem baj az! Legalább tiszta lappal indulhatok! - mondta James. Hmmm...milyen szép neve van... James Potter. James és LIly Potter. Húúú... ez nagyon jól hangzik. Na jó hagyjuk.
- Tiszta lappal? - ordított tovább a csaj. Már mindenki inket nézett, tök égett a fejem - És akkor az a Pitonos-erdős sztori?
- Miről beszélsz?
- Miről? Mintha nem tudnád! Láttalak én is meg Lily is! Ő nem emlékszik de én tisztábban mint bármi másra.
Hát ez már tényleg égő.
De egy csomóan csak a fejüket tekerték...biztos, hogy már megszokottak a dühkitörések Miss Hisztérikánál.
Milyen idegesítő már a csaj...de tényleg...vajon én is ilyen vagyok? Azért bírom ki mellette? Nem...nem, az lehetetlen.
Na jó...mindegy!
- Gyere Lily menjünk innen! Visszatért a nagy James Potter! A pöffeszkedő, idióta! - mondta, majd magával rángatott a kezemnél fogva.
Én hátranéztem James-re. Mosolygott rám és intett egyet. Én visszaintettem és mosolyogtam is! Váááááááá...nagyon édes a srác...imádom!
A Hisztérika kikísért az udvarra. Körbevezetett az egész suliban. Egészen jó hely. Tetszik. Szerintem elleszek itt.
Nocsak! Kit látnak szemeim! Mr. James Potter-t! Csak nem utánunk ólálkodik?
Lehetséges, mert akárhányszor ránézek, mindig elfordítja a fejét és úgy csinál, mintha mással beszélne, vagy mást nézne, de aztán mindig észrevesz és rámmosolyog.