19. fejezet:
Esőcseppek

- Kedves diákok, tanáraink és kedves vendégek! Köszüntök mindenkit, aki megtisztel minket jelenlétével. Mint azt mindenki tudni véli, a mai nap van 975 éve, hogy az első diákunk belépett a Roxfort falai közé. Szeretném, ha a mai estén mindenki jól érezné magát. Az ünnepi lakoma után pedig kezdődjék a tánc!
Miután az igazgató befejezte a beszédet, mindenki nekikezdett a vacsorának.
Már a desszertnél tartottak, mikor Jamie megszólalt:
- Szivem...hol van Potter?
- Nem t'om! - válaszolt Sirius - Amióta hazajöttünk, azóta nem láttam. Remélem, hogy nem csinált semmit se...nagyon kiakadt, mikor Pipogyusz lesmárolta Evans-ot!
- Tényleg? - szólalt meg Lily.
- Aha! Tisztára megbolondult...mindent szétdobált a szobában...összetört mindent...megőrült...akkor láttam utoljára. - mondta Remus Lupin.
- És ez mikor volt? - kérdezte Lily.
- Talán egy, vagy másfél órája.
- Ohh! Remélem, hogy nincs semmi baja!
- Hát mi is!

Miután mindenki befejezte a desszertet is, az igazgató eltüntette az asztalokat és egy pálcaintésére megszólalt a zene.
Sok diák táncolt már, mikor valaki megérintette az egyedül álldogáló Lily vállát. A lány reménnyel teli mosollyal fordult meg, de amint meglátta a vele szemben álló fekete szempárt és a bele lógó fekete hajtincseket, rögtön lefagyott az arcáról a mosoly. A lány ugynis azt remélte, hogy James áll mögötte, de helyette Pitonnal kellett beérnie, aki megszólalt:
- Táncolunk?
- Hát...oké.
Lily és Piton a táncparkettre sétáltak, Piton átkarolta Lily derekát, akinek nagyon rosszul esett, hogy Pitonnal kell táncolnia. Nem bírta tovább, ezért megkérdezte tőle:
- Miért zsarolod Potter-t?
- Mi van?
- Múltkor követtük az erdőbe és láttuk, hogy te...szóval...
- Múltkor? Pontosan mikor?
- Talán két napja...pénteken...igen, akkor.
- Hány óra volt?
- Pontosan nem is tudom...asszem, hogy délután...nem sokkal 2 óra után.
- Hát én fél kettőtől fél ötig büntetőmunkán voltam McGalagonynál.
- De hát...én láttalak...ott voltál...és parancsoltál neki az Imperio-val.
- Én? - háborodott fel Piton - Utálom Potter-t, de ennyire nem. Nem használnám ellene.
- Ha nem te voltál, akkor ki volt az? - kérdezte Lily gondolkodva.
- Nem t'om! De én biztos nem!
- A francba! - csúszott ki Lily száján.
- Szóval csak ezért voltál velem Evans? - kérdezte Piton.
- Öhm...Sajnálom... - mondta Lily.
Hirtelen hatalmas fájdalmat érzett a mellkasában és bevillant egy kép...James képe.
- Most mennem kell! - mondta és elfutott.
Kifutott a teremből és a kastélyból is. Az udvaron járt és az eső zuhogott.
Csak futott és sírt. Érezte, hogy valami nincs rendben és hogy valami történt, vagy történni fog.
Egyre gyorsabban futott tovább, de elesett valamiben. A földön kuporgott és sírt.
- Te meg mit csinálsz itt? Jól vagy? - kérdezte egy hang.
Lily felpillantott, csak egy sötét alakot látott, aki legugolt hozzá és ekkor felismerte.
James Potter volt ott vele szemben.
- Semmit...hagyj békén...menj és...és... - nem tudta befejezni, annyira sírt.
- Mi a baj? Miért nem vagy bent...a...barátod már biztos hiányol... - mondta szomorúan a fiú.
- Ki?
- Pipogyusz!
- Ugyan már! Piton nem a barátom!
- De hát ott smároltatok!
- Ő smárolt le engem...és csak azért voltam vele, mert...azt hittem, hogy ő bánott téged!
- Mit csinált?
- Múltkor az erdőben...
- Nem tudom, hogy miről beszélsz Evans! - mondta zavartan James, felállt és otthagyta Lily-t - Most mennem kell! Szia!
- Szia! - suttogta Lily és tovább sírt az esőben.