14. fejezet:
A tükör

Lily berohant az iskolába és sírva futott végig a folyosókon.
Az sem érdekelte, hogy mindenki őt bámulja. Félrelökött pár elsőst az útjából, akik még el is estek.
- Miss Evans! - kiáltott egy szigorú hang. Lily abban a pillanatban megállt, de nem fordult meg - Mit művel? Prefektus létére ilyet... Mi történt? - kérdezte McGalagony professzor, mikor észrevette Lily arcán a könnyeket.
- Semmi tanárnő! - válaszolta a könnyeit törölgetve.
- De hát miért sír? Bántotta valaki?
- Nem...elnézést az előbbiért...gondolom, hogy most...
- Igen Miss Evans! Sajnos azt kell mondanom, hogy büntetőmunka. Holnap vasérnap...tehát várom az irodám előtt délelőtt 10 órakor. Most pedig menjen és tegye rendbe magát, egyen valamit és pihenjen! Szörnyen néz ki!
- Rendben tanárnő! - válaszolta halkan Lily és továbbment.
Fantasztikus! Ez az első napom és máris büntetőmunka. Szuper! - dühöngött magában Lily. Észre sem vette, hogy a tiltott folyosó előtti ajtónál áll - Miért ne nyithatnék be? Mi lehet ott bennt? Gyerünk...
Lily kinyitotta az ajtót és beséltált rajta. Sötét volt. A terem végén állt egy ajtó, de Lily jobbnak látta, ha nem megy tovább. A figyelmét inkább egy tükör kötötte le, ami a terem közepén állt. Odasétált elé és belenézett. Ilyedten fordult meg és kapkodta a fejét körbe.
- Mi ez? - suttogta halkan.
Talán a jövőt mutatja...ez lehetetlen...hogy ő és én? - gondolta magában.
Leült a tükör elé és bámulta.
Ránézett az órájára és látta, hogy már több órája itt van.
Gyorsan felpattant és elindult a klubhelységbe.

Ez lehetetlen...hogy ez lenne a jövőm? Ugyan már...az lehetetlen... - gondolta Lily magában.
A tükör ugyanis olyat mutatott, amire Lily még csak nem is gondolt volna. Őt és James Potter-t felnőtt korukban, egy feléjük totyogó kisfiúval, aki nagyon hasonlított James-re.
- Ez lehetetlen! - suttogta még mindig magának, mikor már a klubhelységben járt.
- Mi? Mi lehetetlen? - kérdezte Jamie.
- Öhmm...semmi! Csak hangosan gondolkodtam.
- Jah! A semmi az biztos lehet lehetetlen! - mondta gúnyolódva Sirius.
- Ne már! - mondta Jamie - Van valami baj szivem? - kérdezte barátnőjét.
- Nem! Nincs semmi baj! Most megyek és lefekszem aludni.
- Oké! Jó éjt!
- Nektek is! - mondta Lily, majd felment a szobájukba és befeküdt az ágyába. James és én?
Nem bírta tovább..felpattant az ágyából és kisurrant. Egyenesen a tiltott folyosó felé.
Belépett a szobába és a tükör elé ült.
Most is ugyan azt látta, mint legutóbb.
- Mi ez az egész? - suttogta magának.
- Ez Edevis-tükre, Miss Evans! - szólt egy hang Lily mögött.
- Dumbledore professzor...én...én csak...sajnálom, hogy bejöttem ide! - mondta Lily szomorúan.
- Semmi baj! Mint ezelött elött oly sokan, maga is felfedezte Edevis-tükrét.
- Edevis-tükre?
- Igen! Ebbe a tükörbe nézve mindenki azt látja, amit legjobban szeretne a szíve mélyén.
- Hát nem a jövőt?
- Nem...azt, amit a szíve mélyén szeretne. És mint oly sok diákot, már önt is egyre jobban érdekli a tükör. De nem szabadna idejönnie. Mert ez már sok mindenkinek szenvedést okozott.
- Ohhh...értem...és köszönöm professzor úr.
- Nincs mit! De most jobb lesz, ha elmegy innen...ha jól tudom, Friccs úr éppen erre tart...és hát, már nem szabadna kint mászkálnia. - fejezte be a professzor kedvesen.
- Köszönöm! - mondta Lily és elfutott.
Lily visszament a szobájába és lefeküdt. Kicsit megnyugodott...tehát nem a jövő, hanem a szívének legfőbb vágya.
Sokáig gondolkozott ezen, majd a fáradtság álomba merítette.

Másnap reggel 10 óra előtt pár perccel elindult a büntetőmunkájára.
McGalagony professzor pontosan 10 órakor lépett ki az irodájából.
- Áhhh...Miss Evans... - mondta, majd körülnézett - A társa nincs itt?
- A társam? - kérdezte Lily.
- Na mindegy! Majd ön elmondja neki a dolgát.
- Rendben! - bólogatott LIly.
- Nos...Mivel ön megbízható ember, ezért önre bízom a könyvtár zárolt részének kitakarítását és a könyvek rendbe rakását.
- Rendben!
- Most pedig menjen...siessen Miss Evans!
Lily bólintott, majd elsietett a könyvtárba.
Odalépett Madam Zvicker-hez, a könyvtárosnőhöz, hogy elvezess őt a zárolt részbe.
- A társa már ott van! Nyitva van az ajtó! - mondta a nő.
- Köszönöm! - válaszolt Lily és elindult a munkája irányába.
Ki lehet a "társam"? - gondolta magában - Remélem, hogy nem az egyik Mardekáros.
Lily szíve egyre hevesebben dobogott. Majd kiugrott a bőréből, mikor meglátta a társát.
James Potter volt az. A fiú már nekiállt a munkának, a könyveket rakta sorrendbe.
- Helló! - köszönt Lily-nek.
- Szia! - köszönt vissza neki, majd odament mellé és ő is nekilátott a munkának.