13. fejezet:
Roxfort

A Roxfortban az első nap, vagyis este ugyan úgy telt, mint eddig minden éven.
Igazgatói blabla, beosztás, blabla, vacsora, aztán megint blabla és végül alvás.
Másnap Lily és Jamie korán felkeltek és lementek a klubhelységbe.
Legnagyobb megdöbbenésükre hajnali fél hatkor nem egyedül lesznek.
- Nahát csajok...ilyen korán? - kérdezte Sirius a kandalló elől.
- Nahát Black...te is ilyeb korán? - kérdezett vissza Jamie.
- Nem! Ilyen későn... - suttogta Sirius.
- Megint tekeregtetek?
- Aha! De halkabban James ott alszik! - mutatott a klubhelység másik felében lévő kanapéra Sirius.
Lily odament hozzá és leguggolt mellé. Végigsimított a fiú arcán és batakarta őt egy pálcasuhintással.
- Miért vagy velem ilyen egyetlen hercegem? Miért bántassz folyton? - kérdezte suttogva az alvó fiút.
- Haragszol rám ugye? - kérdezte Jamie Sirius-t.
- Te utálsz engem... - mondta a fiú.
- Azt nem komolyan mondtam...azt hidtem, hogy te és Lily...pedig James volt az.
- Azt hitted, hogy megcsalnálak? - kérdezte hitetlenkedve a fiú.
- Igen...Mivel engem Sam lesmárolt...pedig nem akartam...hidd el...és én nem utállak.
- Szóval akkor ez az egész félreértés volt?
- Úgy tűnik! - mondta Jamie, majd pár másodpercig csak nézték egymást és Jamie rávetette magát Sirius-ra.
- Úgy hiányoztál! - suttogta neki.
- Te is! - suttogta vissza a fiú és megölelte Jamie-t, aki Sirius válla felett megpillantotta a kanapé mellett térdelő barátnőjét.
- Sirius...
- Igen?
- James...miért ilyen vele? Miért csinálja ezt? Lily szenved.
- James is szenved. Hidd el, hogy ő is.
- Akkor meg? Nem lenne jobb ha boldogok lennének együtt?
- Nem tudom szivem...James valamit nem mond el nekem. Nagyon furcsa lett. Már nem is nagyon szórakozik velünk.
- Talán kezd felnőni a gyerekkorból. - jegyezte meg a lány.
- Nagyon vicces! Szóval gyereknek tartassz? - kérdezte megjátszott sértődöttséggel Sirius.
- Kisfiúnak! - mosolygott Jamie - És ezt imádom benned! - mondta, majd megcsókolták egymást.
Lily szakította félbe őket:
- Nahát! Ismét egymásra találtatok? - kérdezte kis mosollyal az arcán.
- Bizony ám! - mondta a barátnője - Megtaláltam az én kisfiúmat! - kuncogott Jamie.
- Szuper! Legalább ti boldogok vagytok! - mondta Lily és az alvó James-re nézett.

Nagyon sokáig beszélgettek, mikor ránéztek az órára, már fél 8 volt.
Mivel az első napjuk szombat volt, ezért a többi diák még javában aludt, mert tanítás nem volt.
- Mi elmegyünk reggelizni! - mondta Sirius Lily-nekJamie kezét fogva - Nem jössz?
- Köszi! Nem! Menjetek csak ketten!
- Oké! Sietünk! - mondta Jamie.
Lily bólintott egyet. Kinézett az ablakon. Még elég sötét volt kint. Közelgett a tél.
Bámulta a kandalló lángját és érezte, hogy kezd megint álmos lenni, a szeme lecsukódott és álomba merült.
James nem sokkal késöbb felébredt és látta, hogy Sirius eltűnt, viszont a helyén ott ül élete szerelme.
Odament hozzá, betakarta és adott egy puszit a homlokára.
- Álmodj szépeket hercegnőm! Bárcsak veled álmodhatnék én is! Annyira szeretlek! Csak ne lenne ez a nyomás...Csakis a te érdekedben teszem! Nm akarom, hogy bajod essen! Abba belehalnék! Szeretlek! - suttogta a lánynak.
Pár percig még nézte, majd lépéseket hallott a hálókörletek felől és gyorsan kiment a klubhelységből.

Lily nem sokat aludt, mert kezdtek ébredezni a diákok.
Mikor felébredt, legelőször a kanapéra nézett, ahol James feküdt aztán mosolyogva magához szorította a takarót és megérintette a homlokát.

Jamie és Sirius egész délután együtt romantikáztak az udvaron, így Lily egyedül maradt.
Kint ült és olvasott az egyik padon, mikor egy diáktársa leült mellé.
- Helló Evans! - köszönt neki - Milyen volt a nyarad?
- Helló Piton! Köszi, egész jó volt! A tiéd?
- Szokványos! Mit olvasol?
- Csak az órarendet tanulmányozom!
- Aha! Értem...
- Mit szeretnél? - kérdezte a csendes fiút.
- Hát tudod...lesz egy bál...még soká lesz...pontosabban karácsonykor, de szeretnélek meghívni rá. Eljönnél velem?
- Ohh... - Lily ekkor James-re pillantott, aki egyedül ült a tóprti fűzfa alatt és őket nézte - Nem t'om! Ez még tényleg korai.
- Potter-t lesed? Arra várhatsz, hogy elhív téged... Úgysem fog! - mondta idegesen Piton, majd halkan, hogy senki se hallja hozzátette, hogy: - Tettem már róla!
Csakhogy nagy balszerencséjére Lily ezt meghallotta:
- Ezt meg hogy érted? - kérdezte Lily idegesen - Válaszolj!
- Csak mondtam! Sehogy se értettem! Csak Potter túl gyáva! Gondolkozz, de ne sokáig! - mondta Piron és elment.
- Persze...gyáva... - mondta Lily halkan, majd odament James-hez.
- Mi van Piton miatt nem vagy velem? - förmedt rá a fiúra - Félsz tőle? Te? A nagy James Potter?
- Te nem tudod, hogy miről van szó Lily...
- Ohhh...dehogy nem! Félsz megküzdeni értem! Valld csak be!
- Ez nem igaz! - mondta halkan James.
- De! Igaz! - mondta Lily és otthagyta James-et egyedül.