8. fejezet:
Újra a szállóban

Másnap reggel a lányok korán felkeltek és kezdtek összepakolni, mivel ma már indultak is haza.
- Jamie! Mi van veled? - kérdezte Lily - Most tényleg...olyan furcsa vagy!
- Ezt hogy érted? Miért lennék furcsa?
- Nem is t'om! Amióta tegnap visszajöttél Black-kel, azóta. Történt valami?
- Mégis mire gondolsz? Semmi sem történt...csak mondtam, hogy mind őt keressük és jöjjön vissza. Aztán jött.
- Aha...értem.
Ekkor egy fekete kutya szaladt oda Jamie-hez. A lány rögtön lehajolt hozzá és simongatni és ölelgetni kezdte. Lily furcsán nézett rá.
- Mióta szereted ennyire ezt a kutyát? - kérdezte.
- Nagyon szeretem! - mondta.
- Oké! Készen is vagyunk! Induljunk, mielőtt Potter-ék felkelnek.
- Jó! Szijja Tapmancs! Otthon találkozunk. - mondta Jamie, feltette a hátizsákját és Lily után ment.

Délután a két lány a szálló teraszán üldögéltek, mikor két fiú, Jack és Sam léptek ki az ajtón.
Rögtön odamentek hozzájuk.
- Helló csajok! - kezdte Sam és meg akarta csókolni Jamie-t, de ő elhúzta a fejét.
- Sziasztok! - köszöntek a lányok - Mi újság van?
- Semmi különös...Hol voltatok két napig? - kérdezte Jack.
- Csak elmentünk egyet sátorozni. - mondta Lily.
- Legközelebb nekünk is szóljatok... - mondta mosolyogva Sam és átölelte Jamie-t.
Épp ekkor ért a szállóba James és Sirius is.
- Helló mindenkinek! - köszönt Sirius, de a szemét végig a barátnőjét ölelő fiún tartotta.
- Helló! - köszöntek nekik.
- Lily...beszélhetnék veled a tegnapiakról? - kérdezte James.
- Nem hinném! - mondta Lily.
- Ti velük voltatok? - kérdezte Sam Jamie-től.
- Aha! Csak találkoztunk. - mondta a lány.
- Lily... - kezdte Jack - Nem megyünk le később a partra?
Lily James-re nézett, aki nagyon szomorú és mégis reménykedő szemekkel nézett rá.
- De! Lemehetünk! - hangzott a válasz.
- Szuper! - mondta Jack és felpattant, de előtte adott Lily arcára egy puszit - Gyere öcsi...mennünk kell. - mondta Sam-nek.
- Oké! - egyezett bele a fiú, de mielőtt felkelt, megfogta Jamie állát, maga felé fordította és megcsókolta a lányt.
Sirius majdnem felrobbant a dühtől, annyira ideges lett a fiúra, hogy majdnem neki is ment. De akkor rájött, hogy lebuktak volna Jamie-vel.

- Láttad, hogy hogyan lesmárolta? - kérdezte idegesen Sirius James-től, mikor délután a parton ültek.
- Ha nem tudnám, hogy nem, akkor azt hinném, hogy féltékeny vagy! - mondta mosolyogva James.
- Miket beszélsz? - tetette magát Sirius.
- Csak olyan, mintha...Nézd! - mutatott James a parton sétáló emberekre.
- Az ott Evans meg az a nem t'om ki?
- Igen! - mondta idegesen James.

- Öhm...Lily! - kezdte Jack, mikor a parton sétáltak - Az a James a barátod?
- Mi? Dehogy!
- Pedig úgy tűnik. - mondta a fiú kissé szomorúan.
- Pedig nem! - nyugtatta a fiút.
- Oké! De a srác totál odavan érted! Ugye tudod?
- Nem! Dehogy van! Potter mindig ilyen volt.
- Te tudod! - mondta a fiú - De most is ott ül! - intett a fejével James és Sirius felé - És elég idegesnek és féltékenynek látszik.
- Jó! De engem nem érdekel.
- Tényleg? - mondta Jack, megállt, Lily felé fordult, megfogta az állát, felemelte a fejét és megcsókolta.
- Öhm...Ne! - tiltakozott Lily.
- Oh! Bocs! Én nem alartam!
- Nem, nem semmi baj! Az én hibám! De nekem ez nem fog menni...mert...
- Szereted azt a Potter-t mi?
Lily nem szólt semmit, csak lehajtotta a fejét.
- Szóval igen! Oké! Én értelek! De most szerintem azt hiszi, hogy járunk!
Lily csak mosolygott.
- Az nem baj! - mondta.
- Furcsa egy lány vagy te! - mosolygott Jack - Gyere menjünk vissza, kezd hűvös lenni.
- Oké!
Majd elindultak vissza a szálló felé, messze elkerülve James-et és Sirius-t, akik végignézték az egész jelenetet.