5. fejezet:
Ismerős szempárok

- Hová is megyünk pontosan? - kérdezte Jamie Lily-t miközben az erdő felé vették az irányt megpakolt hátizsákokkal.
- Hát...kirándulunk egyet! - hangzott válasz - Beszélgetünk és végre ketten maradunk és nem zavar senki.
- Jah! Ez igaz! És merre megyünk? Fel a hegyre?
- Nem! Oda azért nem! Nincs nálunk felszerelés. Majd legközelebb.
- Oké!
Egy jó fél óráig egyikük sem szólalt meg, csak mentek egy erdei ösvényen.
Sok állatot láttak, de azok Jamie izgatott sikogatásai elől mindig elmenekültek.
Egy múlva egy kis tisztásra értek.
Az idő fantasztikusan jó volt. A nap forrón sütött, talán ez volt a legmelegebb nap a nyár folyamán.
A lányok hoztak magukkal fürdőruhát, hogy mindketten nyugodtan tudjanak napozni.
Volt egy kis tó is a tisztás közepén. Éleg mély volt, de azért lehetett benne fürdeni.
Jamie és Lily itt pakoltak le. Leterítették a plédjüket és fürdőruhára vetkőztek, majd lefeküdtek.
- Végre itt senki sem zavar minket! - szólt Lily.
- Az biztos! - mondta Jamie.
Majd mindketten csendben napoztak, halgatták a madarak hangját.
Majd halk zörgést hallottak az erdő felől, de nem nagyon foglalkoztak vele.
Pár perc múlva Lily arra lett figyelmes, hogy valami eltakarja előle a napot. Kinyitotta a szemét és két alakot látott maga előtt.
A két alak James Potter és Sirius Black volt.
- Na végre Evans! - hangzott James szájából - Tudod mióta vártam erre?
- Mire Potter? - kérdezte idegesen.
- Hogy fürdőruciba lássalak. - mondta mosolyogva a fiú.
- Nagyon vicces! Ti követtek minket?
- Dehogy követünk! Ez a mi helyünk. Majdnem mindig itt vagyunk Sirius-szal.
- Ja! Amikor nem rajtunk lógtok. - hangzott Jamie közbeszólása.
- Snow! Jól vagy? Olyan régen találkoztunk! - mondta Sirius és lehajolt Jamie-hez.
- Persze Black! Pár órája! Na most menj! Ne takard a napot!
- Jól van már, na! - szól Sirius - Tudod, hogy a szerelmemnek mindent.
- Haha! - mondta a lány.
- Nem sétálunk? - kérdezte Sirius - Hagyjuk őket kettesbe.
- Kösz de nem!
- Oké! akkor mi lepakolunk kicsit odébb. Ha unatkoztok szóljatok. - mondta James, majd elmentek.

- Álítsuk fel a sátrat! - szólt Lily, mikor már kezdett lemenni a nap.
- Oké!
Miután végeztek és bementek a mágikusan felnagyított sátorba Jamie megállt és keresni kezdett valamit.
- Mi van? - kérdezte Lily.
- Itt nincs tűzhely? Minden van fürdő meg hűtő, de tűzhely az nincs. - háborodott fel.
- Nyugi már! Majd rakunk tüzet. Elmegyek fáért!
- Minek? Varázsoljunk!
- Nem! Nem fogunk!
- Jó! Addig kipakolok.
- Jó! Mingyárt jövök.
- Oké! Siess!
Lily kilépett a sátorból. Semmit sem látott, mivel már olyan sötét volt.
Elővette hát a pálcáját és elmormolt egy "Lumos"-t, így a pálcája fényénél lépkedett beljebb az erdőbe. Ez azért mégsem olyan nagy varázslat - gondolta.
Hirtelen halk szuszogást hallott és meglátott egy gyönyörű szarvast, aminek vérzett az első lába, ami beleszorult egy csapdába.
Lily odament hozzá, de nem merte megérinteni. Belenézett a szarvas szemébe. Nagyon ismerős volt neki és átjárta egy jól eső bizsergés.
Megfogta a csapdát és széthúzta.
A szarvas kiemelte a lábát, de nem ment el.
Lily látta rajta, hogy nem fél és nem ilyedt meg, olyan mintha ismerné őt és tudja, hogy nem akarja bántani.
Az állat közelebb ment hozzá, Lily pedig nem tudja, hogy miért, de átölelte.
- Jól van! Most menj! - mondta neki.
A szarvas mintha megértette volna, elment és el is tűnt a sötétbe.
Lily szedett pár ágat és elindult vissza a sátorhoz.

Mikor Lily visszaért a sátorhoz, barátnőjét nem találta egyedül.
- Ez meg mi?- kérdezte.
- Egy kutya! Nem látod?
- De hogy került ide?
- Bejött a sátorba, feldöntött és elkezdett nyalogatni. Olyan furcsán viselkedett. Olyan ismerősen. És olyan ismerős a szeme is. - mondta Jamie elgondolkodva.
- Nah! Ez ismerős. - mondta és elmesélte az erdőben történteket.
- Hmmm...különös...de mindegy!
- Tudod...ez nagyon furcsa, mert a fiúk nagyon csendben vannak.
- Aha! Ez igaz...Black biztos itt ólálkodna...hol lehetnek?
- Nem t'om! De biztos nem zavarna ha Black itt lenne. - mosolgott LIly.
- Hát nem... - mondta kicsit szomorúan és tovább simogatva az ölében fekvő kutyát.
- Mi az...csak nem szerelmes vagy? - kérdezte Lily.
- Öhmmmm - kezdte Jamie, de ekkor betoppant James.
- Bocs a zavarásért hercegnők...de nem láttátok a kutyámat?
- De igen! - mondta Jamie, majd az ölére mutatott.
- Oké! Kösz! Gyere szépen Tapmancs! - mondta és húzni kezdte a kutyát, aki nem nagyon akarta otthagyni Jamie-t.
- Tapmancs? Honnan olyan ismerős ez a név? - kérdezte Jamie.
- Nem t'om! Biztos már beszéltem róla. - mutatott a kutyára James - Viszlát! És jó éjt csajok!
Mondta miután a kutya feladta a küzdelmet, hogy ott maradhasson.
- Várj! - szólt Lily.
- Igen szerelmem? - kérdezte James és odament Lily-hez.
- Milyen a kezed? Mi történt vele?
- Semmi! Csak...csak sátorépítés közben megsérült. - mondta zavartan, majd kifutott.
- Ez nagyon furcsa. A szarvasnak is az a lába sérült meg.
- Ez egy jel! Hogy szereted! És ő is! - szólalt meg Jamie.
- Jajj! Hagyd már abba ezt! - mondta Lily.
Az este hátralévő részében a lányok sütöttek egy kis vacsorát a tűznél, majd utána le is feküdtek aludni.
Mindketten gyorsan álomba merültek, mivel nagyon elfáradtak a mai napon.