1. fejezet:
Találkozások

Lily Evans kinyitotta a szemét. Az ágyában feküdt, már reggel volt, de még csak fél hét.
Egy hete végzett a Roxfortban a hatodik évével.
Tehát nyár volt, de korán kellett kelnie, mert ma indult a családdal nyaralni egy tengerparti városkába.
Kikelt az ágyból, elmeent lezuhanyozni és felöltözött egy csinos kék miniszoknyába és egy fehér top-ba.
Kiment a szobájából és majdnem fellökte egy rövid, fekete hajú, sápadt arcú lány.
- Pet! - kiáltott rá Lily.
- Siess! - szólt neki mogorván a lány.
- Jól van na! - mondta Lily és kiráncigálta a csomagjait az ajtón, át a lakáson ki az udvarra és be a kocsi csomagtartójába.
- Szivem! - szólt az édesanyja az ajtóból - Gyere segíts kérlek Petuniának.
- Jó! - mondta Lily unottan.

Majd miután az egész család bepakolt a kocsiba, indultak is a hosszú útra.
LIly édesapja, Nigel ült a vezető ülésen, mellette Lily édesanyja, Julie. A hátsó ülésen pedig maga Lily és a húga Petunia.
A lány olyan volt, mintha nem is lenne családtag. Egyátalán nem hasonlított se a szüleire, se pedig a nővérére.
- Mikor érünk már oda? - kérdezte a fekete hajú lány nyavalyogva másfél óra múlva.
- Már ott vagyunk szivem! - mondta az anyja.
- Na végre! - szólt izgatottan Lily.
- Miért örülsz ennyire? - kérdezte az édesapja.
- Jamie is itt lesz! Már olyan régen láttam!
- Kicsim! Egy hete lett vége az iskolának! - csodálkozott az anyja.
- Tudom! De az már régen volt!
Majd Petunián kívül mindenki nevetett.
- Anya! Először nézzünk körül jó? - kérdezte Lily pár perc múlva. -Lécci! Lécci!
- Édesapádnak és nekem be kell jelentkeznünk a szálláson! De te csak maradj Petuniával - mondta az anyja
- Petunia pedig elkezdte forgatni a szemét és csattintott a nyelvével.
- Mi van? - Nem kell velem lenned! Én úgyis megkeresem Jamie-t!
- Nem is akartam veled lenni! - mondta utálatosan Petunia.
- Örülök!
- Lányok! - szólt az édesapjuk - Ne veszekedjetek már megint!
- Jó! Bocsánat! - mondta Lily.

Pár perc múlva Lily és huga kiszálltak a kocsiból és mindketten ellenkező irányba indultak el.
- Ne maradjatok sokáig! - kiáltott utánuk az anyjuk.
Lily a tengerpartra indult, mivel nem volt meleg idő, nem sokan voltak lent, de tudta, hogy legjobb barátnője ott lesz, mert imád a parton üldögélni.
- Jam! - kiáltott Lily, mikor meglátta barátnőjét.
- Lil! - kiáltott Jamie és egymás nyakába ugrottak. - Végre! De jó, hogy itt vagy! Már alig vártam!
- Hát még én! - mondta Lily - Mit csináljunk?
- Nem t'om! - válaszolta a barátnője - Menjünk és nézzünk körbe a belvárosban!
- Oké!
Majd elindultak a város belsejébe, ahol rengeteg kis üzlet volt, de ők mégse shoppingolni mentek, hanem leültek egy kis bár teraszára és rendeltek mindeketten egy nagy kehely fagyit.
- Na és? Hogy tellik a nyár? - szólalt meg Jamie.
- Hát...már hiányoztál...
Mindketten nevettek.
- Csak én hiányoztam?
- Meg a többiek is! - mondta lily gyanakodva - Miért? Kire gondolsz?
- Hát...nem is t'om...James Potter?
- Jamie! Hagyjál már Potter-rel! Nem érdekel!
- Tényleg? - kérdezte - Akkor gondolom az se érdekel, hogy ott sétál egy csajjal az utca másik oldalán.
- Mi? - kapta oda a fejét Lily, de rá kellett jönnie, hogy barátnője csak átvágta. - Nagyon vicces.
- Nem érdekel mi?
- Nem hát! - mondta Lily - De te meg se szólalj!
- Ezt hogy érted?
- Sirius Black!
- Ugyan már! Kit érdekel?
- Nem...nem! Ott van és épp ide jön! - mutatott maga Jamie háta mögé Lily.
- Na persze...nem gondolod, hogy ez elég gyenge próbálkozás? Különben is...Black egy egoista pöffeszkedő alak és egyátalán nem érdekel.
- Tényleg nem érdekellek Snow? - hallotta Jamie a háta mögül. - Nem úgy vettem észre.
Jamie vörös arccal hátranézett és Sirius Black ott állt mögötte.
- Black! Hello! Hátte mit keresel itt? - mentette ki barátnőjét Lily.
- James és a szülei meghívtak egy nyaralásra! - válaszolta Sirius, majd leült egy üres székre a lányok asztalához.
- Hmmm...Potter is itt van? - kérdezte Jamie és mosolyogva Lily-re nézett, aki szúrós pillantással válaszolt.
- Igen Snow...de még nem válaszoltál a kérdésemre. Vagy James-re buksz? Kérlek ne! Abba belepusztulok! - mondta Sirius.
- Nagyon vicces vagy Black! - mondta Jamie cinikusan - De tudod inkább Potter, inkább Piton, mint te!
- Na ezt most sértésnek veszem! - színlelt sértődött képpel a fiú. - Ott van James! Hé! James! - kiáltott neki oda.
A utca másik oldalán egy magas, barna, kócos hajú, szemüveges, kifejezetten jóképű fiú nézett rájuk, majd elindult feléjük.
- Heló mindenkinek! - köszönt nekik.
- Szia! - köszönt a két lány.
- Hát te? - kérdezt Lily.
- Hát én...Evans! Csak azért vagyok itt, mert te is! - mondta a fiú és közel ment Lily-hez.
- Nagyon vicces! - mondta Lily fintorogva - Na most komolyan!
- Komolyan anyámék lerángattak ide, én meg Sirius-t lerángattam magammal, hogy ne legyek egyedül.
- Ja! Én is így vagyok! Mármint Lily van így! Mert azért győztem meg a szüleimet, hogy ide jöjjünk, hogy Lily ne legyen egyedül.
- Hát...pedig ha te és Sirius nem lennétek itt, akkor mi Enans - ekkor Lily-hez fordult - kettesben lehetnénk.
- Inkább a halál Potter, mint hogy te! - mondta Lily - Most mennünk kell! Gyere Jamie!
- Oké! Viszlát fiúk! Még úgyis összefutunk!
- Már alig várjuk! - mondta Sirius.
Lily és Jamie még sétáltak egyet a városba, majd hazamentek a szállásukra ebédezni. Mindkét lány családja ugyan abban a szállodába foglaltak lakóhelyet, így a lányok egész nap együtt lehettek.